Igazán nem erre akarom fogni, hogy miért jelentkezek ilyen ritkán, ekkora "késésekkel", de eléggé el vagyok mostanában fáradva foglalva, köszönve hálisten jól termő gyümölcsfáinknak. Az őszibaracknak és a szilvának. Tavaly a cseresznye hozott annyi termést, hogy alig tudtuk eltenni, munkahelyre vittük naponta kilószámra és ettük a sok édes, ropogós termést, majd a szilva befőzésével gyakorolgattunk augusztus végén-szeptemberben. Az idén a cseresznye nem kényeztetett el minket, de a nektarin eddigi legtöbb termését hozta, amit szinte teljesen lefagyasztottam, az elmúlt napokban pedig az őszibarackunkat fagyasztottam (kb 30-40 doboznyit) és pár napja pedig befőzünk Apával. Kb 60 üvegnél tartunk. Ezzel párhuzamosan érik a szilva, amiből szintén jutott a fagyasztóba, és életemben először egyedül lekvárt is főztem belőlük ( és már ott is 20 üveg körül tartok). Ennek következménye, hogy szinte sosem fekszek, fekszünk le éjjel 1-2 óra előtt, mivel a befőzést este csináljuk a gyerekek lefektetése után, mellettük ezt lehetetlen lenne kivitelezni. Kész szerencse, hogy Áronka jól alszik éjjel, mert így legalább őmiatta nem kell éjjelente felkelni, hanem  a befőzés után lehet reggelig, hajnalig aludni. Én részemről már alig birok barackra nézni, pedig egyébként imádom az ízét.

És még van egy jótermő másik szilvafánk és másik őszibarackfánk. Hogy szeptemberben se unatkozzunk.

Mivel Áronkának nem tervezek 6 hónapos kora előtt az anyatejen kívül mást is adni, ezért az őszibarackot pürésítve lefagyasztom neki. Bízva benne, hogy szeretni fogja.

A befőzésről mindig gyermekkori nyaraim jutnak eszembe. Nagymamámat, keresztanyámat láttam befőzni, keresztanyu akkor próbálkozott először a sárgabaracklekvárral mikor egyik évben náluk nyaraltam és oly finom lett, ma is emlékszek rá. Nagymamám talán uborkát tett el, nem is gyümölcsöt, (gyümölcsöt is, de mintha akkor uborkát rakott volna) amikor náluk voltam. Persze neki volt a legnehezebb, víz az utcában volt, nem a házban és még csak az udvarukon sem, üvegeket én mosogatógépppel mosom, ő még kézzel  és a tetejükre celofánt tett, nem csavaros tetejük volt.

Azért mégis úgy érzem, ha élne büszke lenne rám, nem hiszem, hogy bármelyikünk gondolta volna, hogy én majd valamikor lekvárt főzök és befőttezek.