Vagyis a nyári szünetnek. Holnap kezdődik az óvoda.

11 hétig tartott a nyári szünet Adrikának és Andorkának, egyébként 6 hétig tart az ovikban, de június közepétől ahogy az iskolai tanév véget ér egyre kevesebb gyerek van oviban is, összevont csoportok vannak.

Féltem tőle hogy hosszú lesz ez a nyár, nagyrészt egyedül hármójukkal, bár úgy gondoltam, hogy Áronka még épp abban a korszakban van-lesz, hogy ahová leteszem, ott elvan.

A nyár eltelt, első héten Adrika volt táborban, második héten mindketten, majd 3 hétig velem voltak itthon, aztán 3 hétig Apa is szabin volt, közben mentünk nyaralni, majd maradt még 3 hét, amikor már Apa megint dolgozott, de ennek 2 hete is olyan volt, hogy a véletlen úgy hozta, hogy Apának éjszakára kellett menni dolgozni, így nappal itthon volt.

Áronka sem igazán úgy viselkedett, hogy ott volt, ahová letettem...Egyre többet mozgott, forgott ezalatt a 2-3 hónap alatt, letenni meg azért sem lehetett, mert akkor leginkább sírt.

Kicsit hiányérzetem van, mert nem tudtam mindig annyit játszani és foglalkozni a nagyobbakkal, mint szerettem volna és mint amire gondolna az ember, hogy 11 hétbe belefér.

Azért kicsit szorongva, de várom már a holnapi napot. Adrika utolsó ovis éve, jövőre már két gyermeket kétfelé indítunk reggelente.

Az utolsó hét hozott néhány izgalmas pillanatot. talán hétfőn lehetett, mikor Andorka sírva jött be az udvarról, ahol hintáztak, hogy nagyon nagy baj va, mert Adrika nem tudja mozdítani a lábát. Kimentem, persze mindketten hintáztak ugyanabban az ülésben, nem is ülésben, mert rajta álltak és Andorka ugrált (erre utalt, hogy ő  a hibás, ennyit vettem ki a szavaiból, ahogy sírt), valahogy leestek és Adrika lába beleakadt az ülés és a kerete közé. Szerencsére semmi baj nem történt. Egy óra múlva ugyanúgy hintáztak hiába ígérték meg, hogy soha többé nem állnak a hintán hanem ülnek benne.

Egy másik nap Adrika nagy boldogan mondta, hogy bebújtak a terasz alá takarítani. Hát ahogy végignéztem rajtuk, láttam, hogy legalább igazat mondanak:-). Mint két kis ördögfióka. Segíteni akartak, mert ott akkora a kosz, és takarítani akartak. Szerencsére semmi kár nem keletkezett, sem bennük, sem pedig az Apa által gondosan lekezelt, festett lambériákban sem :O.

Átöltöztek, majd mehettek tovább játszani, mindenesetre megbeszéltük, ha lehet ne kenjék össze magukat még egyszer ennyire.

Alig egy óra múlva Adrika jön be vizet inni, majd nagy boldogan közli: anya, tudunk Andorkával fára mászni!. Nahát! És melyik fára másztatok fel? Megmutatnátok?

Megmutatták, szerencsére nem kellett mászniuk hozzá, tulajdonképpen csak az alsó ágaira ültek. Igaz egy épp termő almafának, aminek azért a gyümölcsei  így már nem érnek be(...), cseresznyefára, aminek már mindegy volt.

Bíztam benne, hogy ezt a pár napot már megússzuk hétfőig különösebb balesetek, káresetek nélkül is.

Holnap hétfő, kezdődik az új oviév és én pár nap múlva már alig fogom várni, hogy megint mindannyian együtt legyünk. Mert azért rendkívül jó, hogy megadatik, hogy egész nyáron itthon vannak, szülőkkel, nagyszülőkkel.