Nem is tudom honnan kezdjem...
Mióta internet van itthon, immár kb 4 éve mindig más dolog érdekelt. Nem tudom másoknak vannak-e kedvenc oldalaik, nekem van néhány állandó honlap, amit naponta megnézek, aztán némelyik kedvenc idővel kikerül a kosárból, aztán jönnek újak.
Első kedvenc a Honfoglaló volt, amivel már évek óta nem foglalkozok. Naponta próbálkozok az IQteszt-tel, ami nekem azért is fontos, mert régen egy televíziós vetélkedőn a logikai IQ-mnak köszönhetően nyertes lettem, nem kevés pénzzel és egy floridai úttal lettem gazdagabb, és persze itthon gyerekek mellett muszáj az agyunkat is tornáztatni, mert már sokszor érezhető a hülyülésem (mondják minden szüléssel csökken az IQ, khmmm).
Aztán következett az, hogy milyen újságokat lehetne olvasni? Így jutottam el a Nők Lapja honlapjáig, az nlcafé-ig. Andorka már két éves volt, mire a vele egyidős babák fórumára bukkantam és sajnáltam, hogy nem terhesen fedeztem fel őket, ami persze lehetetlen lett volna, mert akkor még nem volt internet itthon.
De a fórumozásra rászoktam, olvasok és írok. Fórumokból tanulok, hisz hús-vér emberek írják, igazabb mint bármi szakirodalom (na jó nem a szűk szakmámról beszélek...) és naprakész!
Amikor Áronkával terhes lettem, már megnyitották a 2008. márciusi babás fórumot, ahová még jópár hétig nem mertem írni.
Két kedves fórumtársam is megadta a leendő kisbabája blogoldalát és persze rendszeresen figyelemmel kísértem a sorsukat, hisz egyidősek az én legkisebb gyermekemmel. Köztük RKriszta az egyik, (aki a gyermekeiről, főként Barniról írja a blogot), akivel egy nagyon érdekes véletlennek köszönhetően még ismerjük is egymást, bár sohasem találkoztunk.
Neki köszönhetem, hogy rászoktam a blogolvasásra, hisz az ő baráti körében rendkívül kreatív anyukák írnak blogot tündéri kislányaik-kisfiaik mindennapjairól. Sok segítséget is kaptam ezeken az oldalakon keresztül, hiszen a belinkelt ismerősök ismerősének az ismerőse segített pl a gyöngyösi szemorvos címében, (amiért örök hála Neki), de innen tanultam hordozókendőt kötni, szintén ismerős ismerőse blogján, és még sorolhatnám.
Napról napra olvasom, várom van-e valami újdonság velük, miben fejlődtek, hányszor ébredtek éjszaka, mi a kedvenc főzelékük, játékuk, hányadik foguk bújik ki...Igazi anyukák igazi gyermekei nem a rossz értelemben vett szuperanyukák szupergyermekei.
És ami még érdekesség, ami miatt különösen kedvesek számomra: többen várva várt kisbabák, mint annak idején mi is éveket vártunk Adrikára....Még talán le sem írtam, hogy a budapesti Kaáli Intézetnek (is) köszönhetjük őt, testvérei már jöttek a bejáratott útvonalon:-)
Zugolvasóból lassan-lassan kezdek megnyílni és rendszeres hozzászólóvá válni, hisz annyira átérzem a negyedik babáját váró anyuka izgalmát, mint az első kisbabájukat nevelőkét.
És szorítok annak a lánynak, aki még várja hogy hozzájuk is kopogtasson a gólya, Istenem, de átérzem a kétségeit, de tudom, hogy át fogja élni ezt a csodát Ő is!
Ma egy nagyon kedves hozzászólást kaptam jobban mondva visszajelzést az én hozzászólásomra...Egy olyan anyukától, akiről már nagyon sok mindent tudok, szinte ismerem, persze kislánya blogoldalán keresztül, RKriszta legjobb barátnője, szintén Kaális kisbaba anyukája (és ha jól sejtem, szintén Krizsa doktor úrhoz volt szerencséjük, már ami a vörösboros terhességmegtartásról írt posztokból következtethető). Remélem már nem zugolvasóként lesz jelen és most ezentúl én sem zugolvasója vagyok.
Ha majd egyszer eljutok odáig hogy belinkelem azokat az oldalakat, akiket rendszeresen olvasok! Addig is szép és huncut babakort Bercike, Barni(k), Áron(ok), Andor, Heléna, Hunor, Dominó, Lóci, Panka, Kristóf, Doresz!
Utolsó kommentek