Máriától kaptam a következő felkérést:
"Igazából nem is jó szó rá a díj, inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban:
"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"
Legelőször is nagyon köszönöm a felkérést, és megragadom az alkalmat, hogy pár szót legalább írjak az én blogos múltamról, történeteimről, amiről épp a napokban készültem egy külön feljegyzést készíteni.
Bár talán már írtam is pár hete, hónapja erről.
Naplót, mint a legtöbb kamasz gyerek, én is írtam. Mielőtt elkezdtem írni, annyi gondolat volt a fejemben, mikor aztán valóban írni kezdtem akkor meg napok maradtak ki, néha pedig olyan semmitmondó bejegyzések születtek, nem volt miről írni...Abba is hagytam.
Néhány éve mikor a blogírás elkezdett terjedni, nem értettem az új divatot. Miért jó az ha én leírom a világnak, hogy ma épp rántott csirkét ettem vagy köhögtem?
Gyerekkoromban viszont gyakran hallottam anyukáméktól, hogy "de kár, hogy nem vezettek naplót a kis szövegelésemről, olyan jó bemondásaim voltak" megfogadtuk, ha gyermekem lesz, akkor nekik lesz naplójuk.
Persze a papíralapú naplót sem vezettem naprakészen, de azért a lényeg benne van...
Blogot írni RKriszta hatására kezdtem. Az nlcafe-n ugyanabba a fórumba írogattunk, mindketten márciusra vártuk a kisfiunk születését. Csak Kriszta már a várandóssága idején is jegyzetelt. Másik fórumtársunk, Anyahajó is megadta leendő kisfia blognaplóját, illetve kislányáét.
Akkor már volt 3 blog amit olvastam. Aztán elkezdtem nézegetni, hogy kiket olvas Kriszta. Azok közül akiket kilinkeltem kb a felét az ő listája teszi ki.
És még meg kell említenem Napocskát, akivel szintén az nlcaferól indult a barátságunk, nem közös fórumon keresztül, de ha jól számolom több évre tekint vissza.
Az olvasott blogok köre pedig egyre bővül, hisz lassan mindannyiótoknak az olvasottjaiba is bekukkantok és újabb izgalmas családok, sorsok tárulnak fel.
Még arról, hogy kit miért szeretek? Ha illik erről írni...
Anyahajó (valamint Kristóf, Doresz): fantasztikus stílusa van, könyv helyett is szívesen olvasom. Nagyon várom minden nap az újabb bejegyzéseit, és a gyermekeivel történteket is.
Zsibrák (Áron): Az Áron névre figyeltem fel, aztán a "titkárnő" jó humorára. A humor nálam abszolut nyerő dolog, így ragadtam le Cuckánál is (Hunor). Aztán az egyik Hunoros poszt kommentjeinél találtam rá Panka baba anyukájára, akinek közvetve köszönhetjük, hogy megtaláltuk a gyöngyösi szemorvost, aki Áronunk könnycsatornaszűkületét kezelte.
Ingrid zseniális blogger, Heléna gyönyörű alany, Vörösbegy 3 illetve lassan 4gyermekes anyukaként csodálatraméltó energiával bír, és olvasom még Dominóékat, ahol Csillusban szintén megfogott az, ahogy mindenre van ideje.
És persze sok kisbaba itt nagyon hasonló korú a mi Áronunkhoz, ami miatt még izgalmasabb ez az olvasás.
És hogy Marikáékra hogy találtam rá? A blogunk statisztikájából tudtam meg, kik olvasnak minket. Aztán behívtam az ő blogjukat és meglepve láttam, hogy olvasnak minket, rendszeresen.
Reménykedek, hogy egyszer azért személyesen is megismerkedhetünk majd mindannyiótokkal!
Mivel ez a labda az általam olvasottak közül talán csak Napocskáékhoz nem jutott el, ezért én most csak neki gurítom tovább.
Utolsó kommentek