Ez a bejegyzés is feleakkora lenne, ha tegnap írtam volna meg.

Szerencsére elmondhatjuk, hogy nem túl gyakran betegek a gyerekek, vagy ha el is kapnak valamit, az nem tart soká - bár többnyire végigvonul a családon. Elsősorban felsőléguti megbetegedésekről van szó, nem túl magas gyorsan múló lázról.

Szorosan kötödik ide egy Murphy alaptörvény, hogy a gyermek mikor beteg: hétvégén, ünnepeken...és nálunk akkor is, ha a doktornő szabin van. Gyakorlatilag év elején lebeszélhetném vele a szabadságtervet és annak megfelelően tudnék tervezni, hogy csimotáim mikor lázasodnak be vagy kezdenek köhögni.

Így aztán hiába tartozunk mi  hivatalosan doktor néninkhez, doktor bácsi legalább olyan jól ismeri G.-ék gyermekeit. Példának jegyzem meg, mikor Andorka legelőször volt beteg, 14 hónaposan is épp doktor bácsi rendelt, meg is jegyezte csodálkozva hogy még nem volt beteg?

No de hogy napjainkról is szóljak, doktor néni a múlt héten és e héten szabin van-volt...

A betegségek sorát mondjuk én nyitottam majd 3 hete, mikor a jogsim hosszabítása miatt elmentem a körzeti orvoshoz vizsgálatra és köhögve jöttem haza. Múlt héten már Áronkát is hallottam többször köhécselni, nem volt vészes, illetve Andorka kedden hányt. Pénteken Andorunk köhögése volt reggel oly csúnya, hogy kihívtam a doktor bácsit - bár lázzal nem járt és persze az akkor már napok óta enyhén köhécselő Áront is megnézte, megállapította, hogy pirosabb a torka mint a bátyjáé.

Apa hétvégén elutazott, eseménytelenül zajlott a hétvége (he-he ez nem igaz, csak  a házat majdnem szétrúgták a gyerekeim de betegség szempontjából igen), erre vasárnap este Adrika fájlalta a hasát, majd hányt..többször is...másnap is...Hétfőn és kedden itthon volt. Tegnap délután rajtam tört ki a nyavalya hasmenés és hányás formájában. Megtetézte az éjjelünket Áronunk aligalvása, sírása és gyanús is volt, mert már tegnap napközben is nyűgös volt és alig aludt. Reggel hőemelkedés, napközben hányások, délutánra láz, ügyelet. Közben persze elmentem az oviba két nagyobbomért és így sem jártam még soha: az utcán kellett Vukkal barátkoznom, persze az óvoda tőszomszédságában, a lakótelep közepén, buszmegállóval szemben...

Szóval most kicsit bajban vagyunk. Áronka nem akarja meginni a B6-ot, belőlem élne (férjem megjegyzése rólam: és ez szoptat!), ki szintén alig él, folyadékot is alig bírok magamhoz venni, szilárd ételt szinte semmit. Ha holnap is hányna a Picurkánk, akkor infúzió.

Ne kerüljön rá sor!