Majdnem elmaradt az idei munkahelyi szervezésű majális  - válságra való tekintettel, ami elég érzékenyen érintett minket, mert a tavalyi óta emlegetik a gyermekeink az ugrálóvárat, az arcfestést.Hiába van/volt az oviban többször is az elmúlt 3-4 évben mind arcfestés, mind pedig ugrálóvárazás, valahogy nagyon jól meg tudják különböztetni, hogy ami most lesz, az Apa (anya) munkahelyénél van.

Aztán mégiscsak eldőlt, hogy lesz majális, csupán a sör-üdítő virsli-kolbász ingyenessége szűnik meg. Sebaj, úgysem az maradt meg a gyerekekben, hogy ettünk-e virslit vagy nem (bár utólag kiderült, az is megmaradt bennük), szóval mentünk majálisozni! És soha ilyen korán nem sikerült kiérnünk, 9 órakor már startoltunk otthonról. (10 előtt nem nagyon volt program hirdetve már csak úgy miheztartás végett) Így aztán a képzeletbeli pecsétgyűjtő könyvünkbe sikerült begyűjtenünk számos igazolást, és mondjuk nem 2 órán át álltunk sorba, hanem csak felet az épp említett arcfestésnél. Azt le sem írom, hogy Adrika mi akart lenni, minden különösebb erőfeszítés nélkül könnyedén kitalálható (egyébként ami tavaly is volt...).

Andorunk adott némi fejtörést a sminkesnek, mikor közölte hogy világító pók akar lenni. Itt még én is reménykedtem, hogy mire rá kerül a sor csak meggondolja magát, de nem így történt, ezért figyeltem a sminkese arcát, reakcióit. Elsőre csak simán rákérdezett, majd még egyszer feltette a kérdést, hogy jól hallja-e amit hall, majd megkérdezte, hogy az hogy néz ki (megtudtam én is: piros a szeme, fekete az arca...), majd sminkes néni felajánlott a katalógusából hasonlókat (pl a Pókembert is, de most ez sem hatott) - végül annyit alkudozott, hogy világítani nem fog, mert olyat nem tud festeni és csak kialakult valamiféle egyezmény, nem is rossz eredménnyel:

Az orrára lett festve egy fekete pók és az arca volt a pókháló, bár nem villogott, de csillogott, mert a hálóra több helyen csillámpor lett szórva.

Itt már látszik, hogy lovaglás is volt, nagyjából egy percig tartott amíg megtették a nagyjából 100 métert. De jókat lehetett beszélgetni sorbanállás közben ;)

Adrika sminkje kicsit szerintem erősre sikerült, inkább olyan vadmacskásra mintsem H.K cicára emlékeztetett:

Na és itt látszott a híres ugrálóvár, ami nem Eperkés volt, mint tavaly és amit egy éven át így emlegettünk - fel is készítettem gyermekeim indulás előtt, hogy ha mégsem ugyanaz az ugrálóvár lenne, mint tavaly, azért ne csináljanak nagy műsort,( Apát szeretik a kollegái, ne égjen már).

Sokkal népszerűbb volt viszont a csúszda, oda többször vissza-vissza tértek, megunhatatlannak tűnt. Szerencsére már elég nagyok ahhoz, hogy végig mellettük kellett volna állnunk, ha mehetnékünk volt, csak szóltunk, hogy játszanak itt nyugodtan, mi addig elmegyünk erre-arra, de mindig megmondtuk, hogy hol találnak meg.

Itt a célfotó Andorról készült, de megörökítettük Adrikával is:

Legkisebb gyermekünk is  jól érezte magát a második majálisán.

Eleinte a babakocsiból szemlélődött

Majd palackbeszerző körútra indult, sokat mennie nem kellett, csak pár lépésre volt a kiskollega babakocsija...

A kezében még a saját palack, de már a másfél literest is kiszúrta...( sajnos nem látszik a képen, mert Árcsibácsi takarja)

Pár óra múlva pedig szépen bealudt...

Mi felnőttek végre nem csak munkáról beszélhettünk (hanem főleg gyermekekről...) a kollegákkal, ez amolyan családi program szerintünk, most igazán élvezhető ilyen kicsi de már nem pici gyermekek mellett. Érdekes látni, hogy milyen hamar megnőnek  a gyermekek, nemcsak a sajátunk,  a kollegáké is - azok a gyerekek is már 10 évesnél idősebbek, akik még azután születtek, hogy én a gyárba kerültem. (13 éve már). Sőt, ők már annyira nagyok, hogy ki is nőttek ezekből a programokból, szülők elmondása szerint mikor ők elindultak otthonról, még a gyermek aludt - többek felelete arra a kérdésre, hogy hol van a lánya/fia.

Voltak persze felnőtteknek szóló programok is, főzőversenyek, családi versenyek, focibajnokság, szimultán sakkozás...

Kár lett volna nem megrendezni ezt a majálist. Reméljük jövőre ugyanekkor ugyanott leszünk!