A 4 év óvodai élet Adrika számára jelképesen véget ért: pénteken volt a ballagása. (persze még jár oviba, június közepéig). Bár nem nagy dolog egy óvodai ballagás, de azért mégiscsak valami véget ér, megkezdődik az egész életen át tartó tanulás korszaka, sokkal kevesebb játékra lesz lehetősége napközben. Nehéz lenne összefoglalni mi mindent tanult meg ezalatt a pár év alatt, bár úgy tudom még meg kell ezt tennem  óvodából kilépő gyermek szülőjeként valamilyen formában osztályoznom kell majd, hogy amit 4 éve elvártam az óvodától, az teljesült-e. Arra emlékszem, hogy a legfontosabb elvárásaim között szerepelt a szocializáció, közösségbe szokás - ezt én nehezen tudtam megvalósítani, illetve 2 testvér sem ugyanaz a közösség, mint huszonvalahány vele egykorú vagyis közel egykorú társ.

Nem volt egyszerű a kezdet, több héten át tartó sírás reggelenként, de aztán egyre jobban ment a beszokás, pár hét alatt megszűntek a pityergések, amiben nem kis szerepe volt a két nagyszerű óvó néninek és a dajka néninek.

Nagyon jó kis közösség formálódott a csoportjukból, amennyire láttam sok értelmes kisgyerek volt a csoportban, legtöbb szülő is partner volt, ha óvodai rendezvényről volt szó, gyerekpárti volt mindenki. Érdekes, ebben a csoportban sok nagycsaládos, 3-4 gyermekes családok gyerekei jártak - talán 3 olyan csoporttárs volt, akik négyen  testvérek.

Minden évben évvégén az anyák napi-évzáró ünnepségen csodálhattuk meg mennyit is fejlődtek egy év alatt, mind egyénileg, mind a közösség. 4 év munkája, hétköznapjai pedig a ballagási műsorban teljesedtek ki.

A konkrét műsoros készülés az oviban néhány hete kezdődött, meg is lepett, hogy volt olyan mese, amihez csak két hete válogatták a szereplőket, de onnantól kezdve kemény próbák elé néztek a gyerekek. Az otthoni készülődést az ünnepi ruha kiválasztása jelentette, ez lánygyermek esetében nagyon hálás feladat az anyukáknak, nagymamáknak...

A nagy nap délelőttjén fodrászhoz mentünk, igazi ünnepi frizura készült a kishölgynek. Itt a képen a nyakában az Adél által horgolt nyaklánc, amit örömmel visel:) és rettentő büszke rá, hogy nyerte.

   
    A frizura megörökítve az utókornak minden szögből. Kis aggódás azért volt a fodrásznál, ugyanis két nappal előtte úgy kellett oviba menni, ahogy a ballagásra, olyan frizurával, mert fejdísz készült az egyik játékhoz papírból és azt a fejkörfogathoz nézték - de meggyőztem, hogy a fejkerülete nem fog változni.
 

   
  (A műsor előtt még H.K figurás ruhában volt...)

Itt a mi ajándékunkkal van lefényképezve:

    Délután 4 órakor kezdődött a ballagási műsor. Eredetileg azt tervezték az óvónők, hogy amíg a szülők gyülekeznek, várakoznak a műsor kezdéséig, addíg az elmúlt 4 év során készült fényképekből lesz kivetítés. Ez sajnos nem jött össze, de a gyerekek fényképeiben így is gyönyörködhettünk: minden kisgyerek fényképe egy papírvirág közepében díszelgett, ez volt a háttérdekoráció:
 

 
     Adrikát természetesen rózsaszín virágba lett téve.

A ballagási műsort, tarisznyaosztást rengeteg gyermekek által előadott vers, ének, mese előzte meg.

     Aztán megkapták a tarisznyát, virágot, és átbújtak a kapun. Egymásnak is készítettek ajándékot. azt a feladatot kapták a napokban a gyerekek, hogy rajzoljanak egy képet, ami emlékezetes az ovis évekből, majd mindenki rajzát fénymásolták annyi példányban ahány gyermek a csoportban volt, és készült mindenki számára így egy rajzos óvodai emlékkönyv.

A tarisznyába került egy forint (ez nemrég megszűnt, mint tudjuk...), és pogácsa helyett egy kis nyuszi formájú sütike, jelezve, hogy nyuszi csoportosok voltak.

   A műsor vége meglepetéssel zárult - az óvónők számára, ugyanis a nagycsoportosok egy része összefogott, betanultak néhány óvónőktől búcsúzó verset, dalt és elő is adták. Volt aztán sírás-rívás (közben is) óvónők, gyerekek, szülők részéről. 

  Csak megköszönni lehet nekik 4 év törődését, hogy rájuk bízhattuk a gyermekünket, akik ezzel a csodálatos műsorral búcsúztak az ovijuktól.