Régóta gondolkozom rajta, hogy több blogot is írjak. Igazából azért kezdtem olyan nehezen az írásnak, mert nem tudtam eldönteni, hogy mindegyik gyermekről külön vezessek naplót amit esetleg ők majd saját maguk folytathatnak ha már naplóíró korukba lépnek, vagy hármójukról-magunkról írjak egyet. Látható, ez utóbbi mellett döntöttem. Gondoltam, hogy nem lesz annyi időm, hogy mindenkiről külön írjak, meg nem is igazán lehet szétválasztani a három gyermek életét, hisz kicsik még, nincs "külön életük". Hiányzik viszont egy saját blog, amiben a legbelsőbb gondolataimat megoszthatom azokkal, akik esetleg kíváncsiak rá - ez  - a jelenlegi - pedig megmaradna egy rózsaszín babablog. Aki ismeri esetleg régóta olvassa a családunk történéseit, az tudhatja, ebben még nem sok fekete felhős bejegyzés volt, talán a betegségekről szóló posztokat kivéve.

Előző bejegyzésem nagy felháborodást váltott ki a családban. Elolvasta az, akiről szólt. Annak a gépéről, akit persze rögtön le is lehetett hordani a tartalma miatt, aki ezt legkevésbé sem érdemli meg.(nem engem-gondolom velem nem áll szóba, vagy túl sokba kerül a mobiltelefontarifa). Mert ezeket az állításokat én állítólag csak Tőle tudhatom, mintha nem ismerném én magam  az előzményeket, tudni illik hogy elvált, nem tudnám, hogy a gyermekét gyakorlatilag nem ő nevelte, azt meg a szememmel látom, hogy a mostani gyermekét mily módon nevelgeti - bár semmi közöm hozzá, nem is érdekel, a gyermekkel pedig semmi bajom, miért is lenne. Aki nevelt már gyermeket az tudja, hogy nagyjából a "játszótéri" veszekedések alapja is az, hogy beleszólunk egymás életébe, kritizáljuk egymás módszereit, felülübereljük a másik gyermekének a tudását (...bezzeg a miénk...) és semmi de semmi nem esik rosszabbul, mint az ha mások beleszólnak a gyermeknevelési szokásainkba. Ha meg ráadásul igaza is van a másiknak  - érzi ezt belül az ember ha igaz a kritika - akkor pláne mentjük ami menthető....

Írhattam volna itt még cifrábbakat is, nem tettem. Nem érzem annyira súlyosnak azt a posztot, hogy emiatt még egy veszekedésnek ki kellett törnie a családban. A törlésre meg főleg nem ad okot. Remélem. Becsületsértésnek a nyomát sem tapasztalom a sorokban, ellenben  a családban kitört veszekedés dúskált azokban a mondatokban, abban biztos vagyok anélkül, hogy ott lettem volna.

Ez a blog továbbra is a G.család blogja, én vagyok az aki írja, férjem ebben nem kíván részt venni. Nem is nagyon olvassa azzal az indokkal, hogy minek, hisz itt van velünk tudja mi történik körülöttünk. Bár most nyomatékosan megkért ő is, hogy töröljem ki az előző bejegyzést és gondolkodjak el, mielőtt ide írok valamit (bár ezt sem olvasta el). Miután én írom, szuverén jogom eldönteni mit írok le és mit nem. Más blogokban is felháborítónak tartottam azokat a kommenteket amik arra ösztönzik az íróját hogy törölje a saját gondolatait.

Elgondolkodtam, mielőtt az előző posztot írtam egy nappal később született a bejegyzés, tehát szó szerint aludtam rá egyet. Minden leírt szóért vállalom a felelősséget. Ez egy nyilvános blog, kommentelésre ad lehetőséget, akár pro akár kontra vélemény nyilvánítására is.

A statisztikákból visszanézve  elég szűkkörű az olvasottságom, tehát aki olvas rendszeresen, az már úgyis olvasta, nem változtat a tényen, hogy törlöm vagy nem, mert már úgyis elolvasta, az is akinek esetleg nem kellett volna.De mint írtam: nyilvános blog, tehát ilyen nincs hogy valakitől tiltom a tartalmát.Aki az interneten megjelentet egy cikket, egy szót vagy mondatot, az vállalja a következményt.

Viszont egyre érik a gondolat, hogy lesz a saját blog,  oda írok majd olyan gondolatokat, ami nem a szűk családot érinti, meghívós lesz és aki kér a régi olvasóim közül, annak szívesen adok majd rá meghívót.