A nyári szünet mindig gyorsabban telt mint az iskolai  hetek, hónapok. Még így szülőként is azt látom, pedig most bizony  nekem nincs szünet, bárhogy is nézem:-).

Első hét az úszással telt, tegnap találtam rá a neten a fotoalbumra amit az úszásoktató "bácsi" készített a táborról, benne aligtöbbmint 400 foto, éjjel 1 óra tájt azt nézegettem, megint megállapítva, hogy csak a mi fotoapparátunk készít rossz minőségű képet (nem volt még jó fényképezőnk, sajnos ez  a Kodak sem az igazi), illetve én magam sem vagyok jó fotós. No mindegy, a táborról lesznek jó képek.

Alig hogy véget ért a tábor, megint itthon voltak velem a gyerkőcök, közben pár napot G. mama is nálunk volt, befőzés ment nagyiparilag meggyből, cseresznyéből, mert a fagyasztó addigra már mindkettővel tele volt. Alig hogy mama hazautazott tőlünk, eljött a hétvége és mi mentünk hozzájuk, egy teljes hétre (Andor emlegeti: nyolcat aludtunk mamánál), bár apa közben hazajött dolgozni, csak egy pénteki szabinapot vett ki, hogy velünk is legyen, lényegében otthon.

Az az egy hét igazi nyaralásos hét volt, rengeteg segítséget levett a vállamról, hogy nem otthon voltam, lényegében a háztartás nyűgjeit. Sokkal többet lehettem a gyerekekkel, mint amikor itthon vagyunk, figyelhettem hogyan játszanak együtt, gyakorlatilag csak ez volt a dolgom. Áronka rengeteget fejlődött a héten, szegényke itthon gyakran kényszerül korlátok közé, ha haladni akarok a mindennapi főzéssel, mosás utáni teregetéssel, vasalással, mamánál viszont jobban tudtam csak rá is figyelni. Egyre önállóbb lett, a távolság miatt kevesebbszer tudunk menni, mint szeretnénk, de már nincs ott idegen helyen, a ház összes zegét-zugát felkutatta üres palackokat keresgélve legyen az akár vizes akár vegyszeres. Bátran járt-kelt az udvaron, megtanult teljesen egyedül felülni, leszállni  bébitaxiról, haladni vele előre és hátra. Tesók tologatták a számtalan játékmotoron, biciklin, játéktraktoron. Másik kedvenc elfoglaltsága a gombok nyomogatása volt, TV-monitoron, számítógép monitoron, számítógépen (épp e poszt írása alatt is megtörtént már a programokból kilépés nem startmenűből indítással...). További kedvencek közé tartozik még mindig a telefonálás (halló), de hát mindenből az igazi az igazi, játékmobilon nem olyan izgi az sem.

Azt hozzá kell tenni, hogy nagyon anyás is lett, ez az önállóságnak kicsit ellentmond. Valószínű, hogy azért nem hazai pályán én vagyok az abszolut biztos pont a kis életében, no meg apát sem látta napokig - emlegetve is volt állandóan.

Szerencsére a 15 hós oltás semmiféle kellemetlenséget nem hozott, a kritkus napokon ugyanis épp nyaraltunk, még csak laza hőemelkedést sem hozott.

De nem csak Áronka változott. Jó nézni minden nyári szünet végén, hogy a több hét csak együtt töltött idő mennyire összehozza a testvéreket (eddig csak a nagyokat), mindenféle veszekedés ellenére is mennyire érződik az a kötelék köztük, hogy ők testvérek. Említettem hogy néztem az úszástáborról készült képeket, nagy részén együtt vannak, egymás kezét fogva mennek az ebédlőbe, együtt tízóraiznak. Bár Adrika mint idősebb gyermek, ő már más gyerekekkel is jobban barátkozik (nagylányokkal), Andorka inkább a nővéréhez kötődik. Ő  a biztos pont,  a család.