Én is azok közé tartozok, akik mindent igyekeztek megvenni,  kipróbálni ami jó a babának.

A nagy bevásárolgatások ideje persze még az Adrika születése előtt volt, lehetőleg mindenből a legjobbat, mert bár nehezen megfogant első gyermek volt, de terveztünk neki kistesót és hittük, hogy a minőségi dolgok tovább tartanak. Így már a harmadik gyermekünk használja többek közt ugyanazt a babakocsit, járókát, babaszoba bútort - Andorka születésekor Adrika költözött új szobába új bútorok közé, Áronka születésekor pedig Andorunk.

Már Adrika születése előtt is nézegettem a hordozókendőt. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy én azt tudnám használni, kötögetni. 7 éve nem is volt még akkora divatja, ha lehet ezt a szót használni, mint manapság. De semmiképp nem lehetett ennyit olvasni róla, mint most. Igazán hasznát Andor születésekor vehettem volna, mikor egy kicsi és egy pici volt itthon velem.

Még Adrika pár hónapos korában vettünk egy kengurut, abból is a legolcsóbb fajtát, amit egy kezemen meg tudnék számolni, hogy hányszor használtunk. Utáltam, kényelmetlen volt  és a gyermek ugyanolyan nehéz benne, mintha ölben tartottam volna.

Áronka születésekor ismét elgondolkoztam rajta, hogy meg kellene próbálni, tavaly azért már elég sok helyen láttam, olvastam róla, egy-egy anyukát is láttam időközben nagyvárosunkban hordozókendőbe burkolt babájával sétálni. A nagy lökést a nyaralás előtti hetek adták, mikor is megláttam, hogy a Bory-vár egy lépcsőrengeteg - rögtön tudtam, ezt babakocsival nem fogjuk tudni bejárni. Meg is rendeltem egy kendőt, próbálkoztam hogy legalább egyféleképpen tudjam megkötni, valahogy sikerült is. Persze addigra Áronka is 4 hónapos volt már, féltem is,hogy mire a kendőzést megpróbáljuk, ő már nem fogja szeretni, "kinő" belőle, hisz nem volt az első perctől kezdve ahogy született kendőben hordozva. Pedig igazán az a fajta baba volt, akit ha letettem sírt és bizony nagyon nehéz első hónapjaink voltak.

Az egyfajta megkötési mód persze előlkötést jelentett, még mindig nem voltam kisegítve, mert így házimunkát még mindig nem lehetett babával együtt végezni. A háti kötést pedig valahogy nem tudtam megcsinálni...Interneten böngészés, Csillus blog célirányos nézegetése, hordozókendő használati utasítás nézegetése, helyi tanfolyam keresése - mindennel próbálkoztam - nem túl nagy sikerrel.

Végre ma reggel sikerült a háton kötés! Addig-meddig próbálkoztam, míg úgy-ahogy de jó lett! Persze nem tökéletes, a gyerekek által készített fényképekről látom a hibáit, de ha ennyi hibával is de sikerülne ez a hátihordozás dolog, hát én nagyon boldog lennék! Ja és nem csak én: Áron ma reggel meglátta a kendőt, bújt a hátam mögé, emelte a kicsi karjait. Tudta mi következik. Jól is érezte magát benne. Jó volt mindkettőnknek.