Jól megérdemelt nyaralásunkat töltögettük az elmúlt napokban. Ha egész évben nem fáradtunk volna ki épp eléggé, akkor ezt megtehettük volna míg odaértünk. Autópálya, kényelmes autó, csak éppen a véget nem érő kérdéssor: mikor érünk oda? Nem is egyszerű erre válaszolni, hisz kicsi gyerekek még ahhoz, hogy időben tájékozódjanak, tehát a kb két óra múlva kifejezés mondjuk nem sok mindent mond. Megelőlegeztük, hogy messzebb megyünk, mint G.mamáékhoz szoktunk (országhatáron belül), de az út mindenféle játék vitelével és játszásával együtt is hosszú (most a találós kérdéses könyv a sláger), főleg szegény szülőknek akik aznap feküdtek le gyakorlatilag hajnali 3-kor, mert előtte még rekordmennyiségű őszibarackot tettek el télire.

Fürödtünk,
várat néztünk, arborétumban jártunk,
csónakázótavat láttunk,játszószobáztak, játszottak,

  vendégségben voltunk régnemlátott barátainknál  (most várják az ötödik babát és mikor utoljára találkoztunk 7 éve még egy hónappal  a második babájuk születése előtt voltak). Hát igen, közel 500 km a távolság...