Ezúttal nem mi mentünk, hanem hozzánk jöttek, mégpedig egyik unokatestvéremék. Ritkán találkozunk, legutóbb egy éve, akkor még egy kicsivel és egy pocaklánykával jöttek, most pedig egy kicsi és egy pici baba. Mondani szokás, hogy kicsi az ország, nincsenek nagy távolságok, de sajnos igenis vannak - ez akkor feltűnő, ha kicsi gyerekkel utazunk, nem érdemes egyik nap menni másik nap jönni. Így unokatesómék is akkor jönnek a szülővárosunkba a nagyszülőkhöz, ha "hosszú hétvége" van illetve nyaralás, mi ugyancsak hosszú hétvégeken megyünk innen a Dunántúlra, tehát épp ugyanakkor épp ellenkező irányban vagyunk. De szerencsére összejött most egy találka, természetesen jól sikerült (miért ne sikerült volna jól?), az idő kedvezett, a benti kánikula a kertbe csalta a csapatot.