Az előző bejegyzésben írtam, hogy miről nem írok, mert nem akarok én panaszkodni.

Hát a mai reggel megint kivágta nálam és Apánál a biztosítékot, így csak lejegyzem, hogy hogyan veszekszünk mi már kora reggel az iskolás lányunkkal.

Kezdjük ott, hogy 3 évesen oviba kerülve lehet vinni egy alvókát, ami az otthon melegét, az édesanya illatát pótolja a közösségbe kerülő gyermeknek. Nagycsoport táján nem nagyon értem én ezt, bár az alvóka az alvóka, azzal alszik a gyerek, (amelyik alszik, van amelyik már 3 évesen sem). Tehát alvóka még csak hagyján, de minek mindennap bevinni más és más játékot, (megmutatni a többieknek, hogy ilyen is van).

Bevallom, nagycsoportban már úgy voltam, hogy majd jön az iskola ott már nem lesz játék. Hát van. Először is visszük a Masnit (15 cm plüss H.K. figura), fején masnival, innen a név. Nagynehezen megértettem ("anya, Masni tiszta kitűnő tanuló"), hogy ez kell ahhoz, hogy a lecke jobban a fejbe szálljon. Egyébként is van egy hosszú szünet, míg a nagyoknak a hatodik órájuk van, olyankor szoktak játszani.

Néhány hete egy pénteki napon kezdődtek a kálváriáink. Megyek a gyermekért a suliba, a táskája jobban meg van tömve, mint az első tanítási napon, mikor ugye mindent vittünk. 5 darab plüss kinemmondomnevű (tudja mindenki) macska volt benne. Épp aznap  volt a szülői, így rögtön meg tudtam az egyik anyukával beszélni, hogy milyen kedves lányom van, mert akinek nincs ilyen szent állata, annak is osztogatja nagyszünetben, legyen mivel játszani. Fogalmam sincs hogyan tudott kicselezni, hogy egy szatyorban vitt ennyi játlékot be, de innentől jött a szigor: átnézzük a táskát! Tüzetesen!

A következő cselsorozatok lettek bevezetve: anya átnézi a táskát, Adrika bíztatja: -anya, nézd át a táskámat! Abban persze semmi más, mint könyvek, füzetek, tolltartó, de:

1, a tolltartót illik kinyitni, mert szétnyitható, emeletes, sok apró biszbasz elfér benne. Ami elengedhetetlenül szükséges a játékhoz tanuláshoz

2, a tornazsákban is rejlenek kincsek, hétfői napokon.

3, az uzsonnástáska, ami reggel üres (lenne), mert arra szolgál, hogy a nem elfogyasztott uzsonnát el tudja benne rakni, szintén volt már tele miniHK-vel.

Amíg nem hitte, hogy a táskát átnézem,  a legérdekesebb dolgokat próbálta elrejteni, plüssök mellett volt még karaoke baba mikrofonja, játékmobiltelefon, asztali hegyező, műanyag fényképezőgép, igen az van benne, amire gondoltok.

Első felpörgéssel ment a közelharc (épp kukanap volt), hog ezt most mind egy az egybe kihajítom. Végül nem tettem, de egy szatyorban gyűjtöttem, hogy akkor adok belőle vissza, ha jól viselkedik. Ha megérdemli. Ilyen eset már volt. Választhatott két játékot, tetszőlegeset.

Ma reggel a következő esemény történt. Anya nézd át a táskámat! - eleve gyanús, miért ő ajánlja fel. Épp Áront tettem tisztába, miondom, előbb ezzel végzek, utána. Végeztem, a nagydolgos pelust épp helyezem ki a lépcsőházba (legközelebbi lemenetellel dobjuk ki), ahol mit látok? Egy teli szatyor játék. Mondtam Adrikának, hogy átnézem a táskáját is, de ezzel kezdek. Na itt jött a sikítás, miután rájött, megint nem ő nyert. (tele volt olyan játékkal, amit tegnap választhatott vissza, 5 darabot, mert annyi pirospontot kapott tegnap - jó akartam lenni) Aztán reggeli műsor adása a szomszédoknak,(ha eddig aludtak volna, na erre tuti felkeltek), műsor folytatódik az udvaron, a kocsiba üléskor, szegény apának az iskoláig vezetéskor.

Legközelebb ha megyek a suliba, valahogy lebeszélem a tanítónénikkel, hogy találjunk ki megoldást, vagy mondják ők is hogy nem lehet játékot bevinni.

Andor meg cukkolja (születése óta ilyen), halálnyugodt hangon mondja: Anya, én sohasem fogok játékot vinni az iskolába! Mint ahogy az egésznap nemevés után is: anya, én meg fogom enni a hotdogot is és a hamburgert is az iskolában. Na ez olaj a tűzre a lánykánknak!