Múlt heti panaszköröm folytatom...

Adrikával elrendeződött a hány játékot vihetünk a suliba esete, tanító nénik egyike egyértelműen jelezte, hogy maximum egyet, másika azt mondta, hogy órán egyet sem, nagyszünetben neki mindegy. Ez utóbbi félmondatot nem hallottam meg.

De azért nagycsalád, hogy mindennapra jusson valami. Másnap reggel férjem, aki a gyerekeket szállítmányozza reggelenként alig 8 óra után pár perccel telefonált, hogy óvó néninek beszélnivalója támadt, gondok vannak. Hogy most épp miben volt főkolompos a nagyfiunk az nem egészen publikus, illetve ha annyit írok mosdóbeli jelenet miatt, akkor talán kitalálható. Maga  a dolog nem is zavart annyira, tipikus nagycsoportos érdeklődés ez, emlékszem már az én ovis nagycsoportomban is lejátszódott ez a jelenet, majd túl leszünk rajta. Ami inkább zavart, és másnap én is elbeszélgettem erről az óvónővel, hogy valamit lépni kell, mert hiába nagyon értelmes a gyermek (óvónéni mondta, nem én) és nem a foglalkozásokon van vele probléma, ha iskolába kerül elkönyvelik magatartászavarosnak és hozza majd a feketepontokat. Sajnos a beskatulyázástól én is félek. Két énje van gyermekünknek: az egyik egy nagyon aranyos, nagyon segítőkész, akit ha befog óvónő és CSAK vele foglalkozik, akkor semmi baj. De ugye a csoportban nem csak G. Andor létezik, hanem még több mint 20 gyerek, nagyrészük fiú azokkal is kell foglalkozni.

Sürgős megoldás kell, de hogy hová lehet küldeni, legegyszerűbb megoldás: sportolni. Igen, de mit válasszunk? Csapatsport kilőve (óvó nénije épp az ovis sportfelelős, ebben szerencsére nagyon számíthatok a véleményére) nem csapatjátékos, maradnak az egyéni sportok. Labdajáték kilőve. Csakhogy szemüveges a gyermek, így az sem mindegy, hogy szemüveg nélkül mennyi időt tölt. (szeorvos szerint egész nap hordania kellene)Nagyon mozgékony fiúról van szó, muszáj lenne levezetni a felesleges energiát valami sporttal.

Egyik énem helyesli ezt a dolgot, valamivel foglaljuk le. A másik énem viszont tiltakozik az ellen, hogy már valamilyen rendszeres elfoglaltsága legyen, én valahogy az oviskort még korainak tartom, az első osztály meg épp elég változást hoz majd. Szóval hezitálok/hezitálunk.

A másik: Andornak még szüksége van a rendszeres délutáni alvásra. Persze egyre ritkábban alszik délutánonként, főleg hétvégén, még az oviban csak-csak...Tudom, jövőre iskolás és ott már nem fog aludni, viszont ha délután 4-kor ránézünk a gyerekre, rögtön látszik rajta, hogy aludt-e vagy sem ebéd után.  A viselkedése pár perc alatt elárulja. És ha a kialvatlansága göngyölődik napokig, akkor ember legyen a talpán aki elviseli.

Ma oviszünet van, most próbálkozom azaltatással, talán alszik, de nem aludt már vagy 5 napja, napközben.

És amivel most próbáljuk zsarolni. Tudom, ezt nem szabad így, de leírom mivel tesszük.

Adrika ugye rajong azért a macskás dologért - iskolakezdéskor táskából, tornazsákból és tolltartóból olyat kapott. Andorunk sokáig pókember rajongó volt, (sose látta a filmet, de hát tudjuk hogy megy ez) most  pedig starwars rajongó lett. (valamelyik gyerekadón ment a klónok háborúja no azóta). Szóval ilyen iskolatáska kell neki. Mit ad isten októberben a várost járva az egyik papír írószer bolt kirakatában arra lettünk figyelmes, hogy 50% engedménnyel kaphatók táskák, tornazsákok. Andorunk tudta nélkül aztán meg is vettük mindkettőt, mert lehetett kapni olyat, amit szeretne (ezzel az 50% kedvezménnyel épp 7ezer forintot spóroltunk meg - megérte). Az óvó nénivel történő elbeszélgetés után következett az Andorral történő elbeszélgetés, amikor végül elárultuk, hogy már megvettük a táskát, tornazsákot, tolltartót, de mivel ez oyan kisfiúknak jár, akik jövőre iskolások lesznek és akik rosszul viselkednek az oviba, azokat nem biztos hogy engedik (még ilyet is mondott óvónő, hogy a suliig el kell jutni) így hát viselkedjen úgy, hogy megérdemelje a táskát és ne  kelljen visszavinni a boltba (címke rajta, tehát el is hitte).

Szóval most ezzel lehet kicsit féken tartani, tudom nem sokáig és nem is szép dolog, de remélem használ.