Mennyi minden történt azóta!
Különösen sokat gondolok arra a napra, mikor Andorka megszületett. Most három szülést/születést összehasonlítva talán a legtermészetesebb születése Andornak volt.
Ma este mondtam neki, hogy 6 éve még a pocakban rugdosott és mennyire vártam már, hogy megszülessen. Megkérdezte: nagyon fájt? Mondtam, hogy nem, csak már nagyon szerettem volna látni. Következő kérdése: és azt hitted, hgy kislány leszek? Mondtam, hogy nem, nem tudtuk, de nagyon örültünk Apával, hogy most már van kisfiunk is, nem csak kislányunk.
Nem tudom ragozni, nem is lehet, mennyire örülünk Neki is, és persze mind a hármójuknak.
Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig kisfiam!
Utolsó kommentek