Hetente beszámoltam milyen jól is állok-állunk az ünnepi előkészületekkel, e hétre már csak a főzés volt hátra.

Na azon meg egyszerűsítettem. Mivel egy gyomrunk van. Még így is tele a hűtő, napokra elegendő élelemmel. Pedig esküszöm, visszafogtam magam.

Egyébként sem szokott sosem összejönni, hogy szentesti vacsora van, a folyamatos főzés eredménye, hogy 24-i ebédünk már ünnepi menü. Mindig kíváncsi voltam, hogy a nagy sütés-főzés közben -előtt, ki mit szokott ebédelni? Mert szenteste előtti ebédről sosem olvasok. Na, mindegy.

Valamit az ember mindig elhibáz, ha siet. A mostanában hetente elkészített desszertembe 10 dkg cukor helyett 10 dkg só került. Abban a pillanatban tudtam, még el sem kevertem, mentettem ami menthető, de az íze pocsék lett.

Viszont a mézes isteni lett, sosem volt még ilyen finom, de ebben a gyerekek is segítettek!

A szenteste még nagyon szépen telt, mindenki nagyon örült egymásnak és az ajándékoknak. Adrika és Andorka különös meglepetéssel készültek. Megszólalt a kis harang, lementünk a nappaliba, és nem az ajándékokhoz rohantak, hanem egymás kezét megfogva imádságokat mondtak, még nem sokat ismernek, de azokat mind elszavalták.  Szépen, egyszerre, tévesztés nélkül...Szóval meghatódtunk Apával.

A fánk...szerintem még sosem volt ilyen szép, aranyba lett öltöztetve, kevés egyéb dísz van rajta, néhány alacsonyabb ágon kis színes fadíszek Áronka kedvéért, hátha megröül, hogy felismeri a hóembert, hintalovat, macikát...De ő is inkább az aranydiónak, citromkarikáknak örült és a mézesnek a fán. De leginkább a fa alatt futó kisvonatnak, "moddonyt" nézünk már 3 napja...és tüzet, hálisten ez nem komoly, hanem az izzók világítása emlékezteti a kazánban izzó tűzre.

Ha már meleg...A nehéz nap 25-én jött el, mindjárt hajnalban Áronkasírásra ébredtünk. Kis testét kiemeltem az ágyból és tűzforró volt. (hát igen, ünnep és betegség.) Bár ügyeletre nem rohantunk azonnal, délután mentünk csak, anyukáméknál ünnepeltünk és míg a nagyjainkra anyukámék vigyáztak, mi Apával elvittük az ügyeletre, ahol több mint tízen voltak előttünk, - torokgyulladása van kicsi Mazsolánknak - majd a város (lakossága több mint 200ezer) egyetlen ügyeletes patikájában álltam sorba, persze az utcán állt a sor vége, mire kiváltottam az antibiotikumot. Amit persze még nem használtunk és talán nem is fog kelleni. Ma este már nem volt lázas, csak hőemelkedése volt.

Ezt a fő bajt leszámítva békésen telt ünnep lett volna.

Képekben: