Áronkát elvittem ma a kétéves státuszra, megmérettetett, mégpedig 11 kg-nak (saccolva...) és 83 centinek, hát nem lesz egy nagy felnőtt, de ezt sejtettük is, amint magunkon végignéztünk. Válaszoltam még jónéhány kérdésre, de hamar végeztünk.

Muszáj leírnom, maradjon meg, ne csak az idővel szépüljenek meg az emlékek: hihetetlen, mennyire nyugodt, türelmes kisfiam van, szépen megült egy széken, aztán ölbe vettem, ahogy érkeztek a többi kismamák, szépen nézelődött, mosolygott a kisebb babákra (ja, ez is hihetetlen, de mindenki fiatalabb volt, mint ő...mármint olyan furcsa, na), majd bementünk egy boltba, szépen állt mellettem, aztán mentünk a kocsihoz és nem kell rászólni, hogy maradjon mellettem, nehogy kiugorjon egy autó elé, hazaérünk, szépen megvárja, míg nyitom a kaput, nem bóklászik ezerfelé. Jóérzés, örülök, hogy ilyen.

Többször írtam már, hogy nagyon szépen beszél, de nem mondókázik, nem énekelget. Bár tetszik neki, ha én énekelek (ízlés dolga...), figyel ha verselek, mondókázok és a könyveket is szereti. Hagyományos mondókákkal, dalokkal kezdtem, hóc-hóc katona, boci-boci tarka, hinta-palinta, ilyesmikkel. Mostanában az a sláger, hogy mondja, hogy anya, malacot vagy kecskét és ilyenkor az "egy kismalac" illetve "kecske ment a kiskertbe" kezdetűt kell énekelnem. Naponta nagyjából többszázszor. Aztán beújítottam. Ugyanis az a gyerek, aki mindent mond nem létezik, hogy ne jegyezne meg pársoros mondókát...És bejött a tippem. Elkezdem a dalt, mondjuk  egy kismalac és ő folytatta: röf, röf (csak kétszer). Kipróbáltam így ami hirtelen eszembejutott vagy húsz verset, dalt amiket ismernie kell mert már sokszor hallotta és mindegyiket tudta. Ha túl sok időt hagyok, nem csak a sor utolsó szavát mondja el, hanem folytatja a következő sorral és a következővel. Ja, viszont csakis prózában nyomja, tehát a dalokat sem énekli, hanem elmondja.

Másik aktuális sláger: a színek. Érdekes egyik gyerekem sem fokozatosan tanulta meg őket (egyszere előbb két színnel kellene kezdeni, majd egy harmadikat hozzávenni) hanem egyszerre mindet. Érdekes, hogy a leghamarabb a pirosat ismerik meg a gyerekek, na nálunk ez nem jellemző, Áron pl a szürkét ismeri fel szinte a legbiztosabban.

Könyvek. Egyre jobban szereti és én ennek nagyon, de nagyon örülök. Már kedvencet sem tudok megnevezni, mert mindegy, hogy melyiket olvassuk, ami a keze ügyébe kerül azt nézzük. Még pár hete csak egy pár sort olvashattam mondjuk mesékből, mert a képek kötötték le a figyelmét vagy pár sor után továbblapozott, most már szépen végighallgatja a történeteket.

Andorunknak befejeződött a logopédia. Ma este olyat kezdtünk játszani, (nem játéknak indult) hogy mondtam neki, hogy mielőtt elkezdődött a logopédia nem azt mondta, hogy Piroska néni hanem hogy pijoszka néni, vagy nem azt mondta, hogy kecske, hanem kecke, vagy nem azt mondta hogy sas, hanem szasz. Erre ahogy ezt a mondatot elmondtam, teljesen utánam mondta. Aztán ezt játszottuk, hogy régen mit mondott és most mit mond. Nagyon jó érzés hallani, hogy rendben van a beszéde, bizony alig egy hónapja még nagyon kétségbe voltam esve, hogy a selypítést nem akarja kinőni. Azért a versekkel teli kis füzetét nem rakjuk el túl messzire, muszáj lesz gyakorolgatni belőle időközönként, mert nem akarom hogy visszafejlődjön és úgy érzem még nem elég, ha véletlenül rosszul ejt valamit és kijavítom. Az utóbbi egy hónapban rengeteget fejlődött egyébként Andor, épp a minap számolgattam, hogy ha májusi lenne és hatévesen menne suliba, épp beérett volna szeptemberre. Persze ezzel most nem kell számolnunk, nem májusi és majdnem hétéves lesz szeptemberben, és az a pár hónap ami még hátravan még több javulást, fejlődést hoz majd.

Zene. Mint sok család mi is elmondhatjuk, hogy szeretjük, állandóan szól vagy mi magunk énekelgetünk. Vannak aktuális kedvencek. Mostanában nálunk  ezek szólnak. És ezek. Aranyosak a nagyok, ahogy kérik egy-egy sort énekelve a dalokból, hogy ezeket akarják hallani. Aztán táncolnak rá:-)