Pénteken Andorunk számára is véget értek az ovis évek. Nem mondom, hogy vissza fogjuk sírni, hisz sírtunk már eleget...Andor gyakorlatilag néhány hónappal ezelőttig minden áldott reggel, igaz nem mindig az ovinak szólt, hanem legtöbbször nekem, de akkoris...vagy azértis...De minden jó ha a vége jó!

Kellemes kis műsort adtak ezúttal is, először egy rövid kis évzáró műsor volt, néhány körjátékkal, egy-egy verssel, valamit a lányok részéről egy kis mese előadással a fiúk részéről pedig egy kis katonai műsorral - ez utóbbi volt egyértelműen a legkedvesebb műsorszám, ilyet még nem láttunk sehol.

A műsor második felében pedig tarisznyával, virággal a kézben vonultak be a gyerekek, itt inkább már a megszokott ovitól búcsúzó - iskolába induló  verseket, dalokat hallhattuk.

A tarisznya nagyon szép, minden gyereknek az óvodai jele volt ráhímezve, fiúknak kék, lányoknak piros szalag volt a tarisznya pántja, széle. A tarisznyába pedig bekerült a hamuban sült pogácsa, egy ceruza, kis jegyzetfüzet, egy kis édesség és egy kis aprópénz.

A ballagási műsor után pedig a csoportteremben egy kis süteményezésre, üdítőzésre került sor.

Boldog diákéveket kívánunk, nagyfiam!