Általában július végén-augusztus elején szoktunk nyaralni menni, gondos előkészítés előzi meg részemről a helyszínt, a szállás kiválasztását. (Nem mindig egyszerű, főleg mióta öten vagyunk, mert szállodai szobák nem mindig pótágyazhatók 3 gyerek részére, két egybenyíló szobához még kicsik, családi szoba elenyészően kevés a max 4 főre pótágyazható szobák számához képest vagy méregdrágák).

Idén nem bonyolítottuk túl a dolgot, Adrika utolsó iskolai tanítási napja után indultunk Budakeszire és egy nappal az évzáró előtt érkeztünk haza. Fővárosunkat és környékét szerettük volna kicsit bejárni, ez kicsit túlzás, mert ehhez még tízszer ennyi idő is kevés, de eddig nem sok időt töltöttünk Pesten - csak átutaztunk vagy rokonlátogatóba mentünk.

Kezdem a rossz dolgokkal. Az időjárás. Végülis kegyes volt hozzánk, de szakadó esőben mentünk, ugyancsak szakadó esőben jöttünk, és ott is megtréfált minket egyszer-kétszer és félő volt, hogy nem tudunk menni sehová csak a szobánkból nézzünk a szakadó esőt - szép kis kikapcsolódás.

A másik kellemetlenség volt, hogy Áronunk viselkedése hát finoman szólva is nyűgös volt. Dackorszak erőteljes jelei mutatkoztak meg nála, olyan földhözdobálós-visítós-minden tekintetet felénk fordítós stílusban. Itthon minden helyreállt, így valószínű a napirend   étkezések, alvások (hol napi egy alvás, hol napi kettő egyik sem ágyban, hol a buszon, hol a kocsiban, hol anya, hol pedig apa ölében...) teljes borulása, az idegen környezet tette meg hatását. Ami még borult: néhány nappal az indulás előtt nagyjából szoba - és ágytisztává váló gyermekünk (akkor úgy tűnt) végig pelenkában volt tartva, ennek hatása borítékolható volt, bár az azóta eltelt egy hét már sok javulást hozott, de még mindig vannak balesetek (off: emiatt nem izgulunk, ráérünk még).

Pihenés? Áron soha nem látott mértékben volt apás, és ölbenbaba. Szokatlan volt, és kicsit nehézzé is tette a kirándulásokat, az eddigi két nyaralásunkat jobban tűrte. Lehet akkor még túl kicsi volt?

Ami végül is jó volt: együtt voltunk és csak egymásra figyeltünk néhány napig. Az előre eltervezett javában gyermekbarát programokat sikerült teljesíteni, így voltunk  Tropicariumban - Andor kedvence volt egyértelműen, a Csodák Palotájában, amihez Áronka még nagyon kicsi volt, de mi négyen nagyon élveztük. Egy este elmentünk az Elevenparkba, ez igazi gyerekbarát program volt. Pénteken a Vasúttörténeti Parkban jártunk, ahol mozdonyt is vezettek nagyjaink és erről papírjuk is van;), közben  a Hősök terét is megcsodáltuk, nemzeti hőseink szobrainál elidőztünk, kis történelemórát tartottunk (Áronka eközben apa ölében aludt egy városligeti padon - tud élni).

Szombaton egész napos kiránduláson voltunk, ahová régi kedves barátnőm, egy középiskolai osztálytársnőm  is elkísért minket. A kirándulás útvonala pedig fogaskerekű-gyermekvasút-Erzsébet-kilátó-libegő majd libegő vissza- gyermekvasút-Budakeszi Vadaspark volt. Még mindezek előtt megnéztük az Országház épületét és gyönyörködtünk a Budai Panorámában. Mindezek után Áronka már azelőtt elaludt, hogy a Vadasparkba mentünk volna, így Apa vele visszament a szállásunkra, a Vadasparkba négyesben mentünk.

Vasárnap rokonlátogatáson voltunk, keresztszüleimnél, ahol unokatestvéremékkel és keresztfiunkkal is találkoztunk.

Hétfőn jöttünk haza, de előtte még Heléna falujában is megálltunk, találkozónk volt vele és anyukájával - Ingrid pedig meglepetéssel is készült, ugyanis nem csak velük találkoztunk, hanem az én "bloganyukámmal" RKrisztával (neki köszönhetem, hogy több mint két éve blogolok)  és kisfiával Barnival. A főtéren kicsit kifutkározták magukat a gyerkőcök, majd a cukrászda kinyitásakor egy-egy fagyit elfogyasztottak, ezután autóba ültünk és indultunk haza.