Szombaton Andor szülinapi buliba volt hivatalos. Elvittem a játszóházba a kis ünnepelthez, majd anyukámékhoz menet tettem egy kis sétát. Nem volt több mint félóra, de olyan jól esett! Debrecen belvárosa készül az Adventre, hétvégén kezdődik, a díszek már felrakva, de a világításra várni kell. Áll a főtéren a Nagytemplom előtt a karácsonyfa de a díszítését még csak hétfőn kezdték el (épp láttam azt is hétfőn). Volt egy-két virágárus, akik már adventi koszorút árulnak, egyet ki is néztem ami tetszik, és végül hétfőn meg is vettem. Mert megint nem én készítem:-(

A Nagytemplom és a Kollégium közt van egy emlékkert. Annyira szerettem "fiatalkoromban", történelmi helyen, ösvényekkel, padokkal teli kis nyugalom szigete. Most nyílt meg több hónapnyi felújítás után, (persze több fa ki lett vágva. Debrecenben ez a szokás, ha valami készül az pár fa életébe kerül). A felújítás a templom mögötti részt érintette, de az egész park megújult. Talán amiatt is, mert debreceni vagyok, egyik kedvenc írónőm Szabó Magda. Ő említi talán az Ókút című regényében hogy ebben a parkban a gályarabok emlékművénél a felsoroltak közt szerepel az ő rokona is. Év elején mikor olvastam a regényt rögtön meg is akartam nézni, de akkor már zárva volt a park a munkálatok miatt. Most szombaton persze első utam az emlékműhöz vezetett és tényleg ott a név (miért ne lenne ott?), a Jablonczay.

Egyébként is szeretek sétálni, de a szombat délutáni csendes belvárosban való séta most teljesen kikapcsolt. Kellett már. Nagyon.