Kezdődött szombat éjjel egy (órákon át tartó) emlékeztető görccsel el ne felejtsem mi vár rám a héten...tartott épp annyi ideig, hogy reggel lett mire elaludtam. Sebaj, ha vasárnap nem is leszek fáradt majd hétfőn annál inkább, de még hétfő éjjel aludhatok. Ez van ugye most - éjjel két óra és még semmit sem aludtam.

Déli alvásából Áronunk lázasan ébredt. Anyukáméknál töltöttük a napot, hát legalább többen is megijedtünk, hogy most mi lesz. Anyukámék bármikor szívesen vigyáznak az unokáikra, de bevallják, hogy attól félnek, hogy épp akkor lesznek betegek, mikor ott vannak. Sose jó ha a gyermek beteg, de azért valljuk be tudnak időzíteni. Áron tavaly talán egyetlen egyszer sem volt lázas. Két éve épp a szülinapján lett, majd karácsonykor, ügyeletre mentünk vele. Egészen a mai (tegnapi) napig nem volt semmi gond. Szóval most pörgött az agyam, hogy mi lesz, ha elhúzódik a dolog és mamáéknak, apának még ezzel is szembe kell nézni, míg én nem vagyok itthon, hogy ápolják a Picikét.

Egyértelmű volt, hogy most orvoshoz megyünk. Egy hét alatt ez volt a harmadik látogatásunk, bár ez az első hogy betegen. Pénteken kapott oltást. Végülis csak kicsit piros a torka, megnyugodtunk. Estére aztán olyan láza volt,(40 fok árnyékban kb. ) amihez mérés nélkül is azonnal kúpot adtam. Majd szépen elaludt mellettem. Nemsokára hányásra ébredt - mosás elindítva, addig Áronkát lefektettem az ágyába. A mosást túl korán indítottam el, mert mire elindítottam a mosógépet az ő ágyát is telerakta. Ezek után odaállítottam a wc elé, hogy ha kell, akkor oda...Még párszor kellett is, szerencsére nem túl sokat és inkább csak olyan nyákos valamit, talán a torkáról ami feljött. Hát most miután a második adag mosást is beindítottam és Áronunk is remélem már végiglaussza az éjszakát én virrasztok, és közben reménykedek, hogy nem, nem valami hányós-hasmenéses vírus, mert az most végképp nem hiányzik. Annyira vagyok önző, hogy remélem, én sem kapok el semmit, mert nincs kedvem magammal vinni a kórházba, arról nem is beszélve hogy onnan meg pláne nem szeretnék hazahozni semmit se.

Kellett már ez a kis izgalom a nyugodt és egyhangú hétköznapjainkhoz...