Előző posztomban említettem ,hogy Áronka számára is megkezdődött az ovi és sikeresen vette az első lépéseket ott.

A folytatás is jól sikeredik, az elmúlt másfél hétről csupa jót tudunk mondani. Már nem csak néma csendben tölti a benti órákat, hanem néha meg is szólal...és akkor derülnek a körülötte lévő felnőttek:-)

Pénteken történt, hogy kinn voltak a tavaszi napsütésben az udvaron,  a dajka néni pedig csak úgy lazán kabát nélkül ment ki. Áron (újabb családi beceneve főtörpőrmester) pedig rászólt Katika nénire, hogy öltözzön fel, mert így meg fog fázni! (otthon még ehhez hozzáfúzte nekünk, hogy hiába mondta mégsem öltözött fel). Óvó nénijét is megfegyelmezte: itt pontosan nem tudom az előzményeket, de talán kézmosásnál lehetett hogy nem húzták fel jól a póló ujját, de a lényeg, hogy vizes lett a pólója. Erre Áronunk az óvónénijét kezdte hibáztatni: ez miattad van! Persze szeretik, nevetnek rajta és puszilgatják.

Neveket is kezd emlegetni, és reggel mikor viszem hallom az öltözőben, hogy a csoporttársak is sugdossák az anyukájuknak, hogy ő az Áron. Örülök neki, hogy nem sírva jövök ki reggelente az oviból, mert nem érzi benn jól magát.

Az élet persze minden családtag körül zajlik. Adrika még múlt héten szerepelt egy matekversenyen, aminek még nem tudjuk az eredményét, de mivel a feladatlapot hazahozta (külön kódlapra kellett beírni a megoldásokat) és tudom hol mit karikázott be, így azt is tudom mennyi a jó megoldása és mennyi a rossz. Andorunk matekfeladatlapja (internetes) hibátlan lett, örülünk neki!

Apa múlt héten volt két napot továbbképzésen, csapatépítés folyt este 8-ig majd még tovább...Én most pénteken mentem kicsit kikapcsolódni család nélkül munkavacsorára:-) Két hetet gondolkoztam előtte, hogy elmenjek-e és utolsó előtti nap döntöttem, hogy igen, Ennyire el vagyok szokva attól, hogy család nélkül menjek valahová.

Tegnap viszont mind az öten együtt mentünk abba a székesegyházba ahol esküdtünk, majd keresztelték a gyerekeket. Családról szóló verseket mondtak gyerekek, köztük Adrika, valamint hittanórán családról készült rajzokról volt kiállítás. Jó volt együtt menni, együtt lenni, Áronka keresztelése óta még nem is voltunk itt együtt. Az Adrika által mondott versrészlet persze meghatott, pedig előre tudtam mit fog mondani (és Adrika is mondta, hogy anya, azért hatódj majd meg, de ha nem mondta volna, is sikerül). És rajtam kívül a plébános úrnak is tetszett, mert utána megkérdezte, hogy hanyadikos az a kislány, aki ezt a verset mondta? Jó érzés volt.