Hétfőn délután fogadóórára mentem. Ez az a program, amire azt gondoltam nem fogok járni, de hát muszáj. Andoréra. Magatartása szerencsére jóirányba alakulóban (iskolában), tanulása - hát változatos. Nincsenek nagy gondok, csak sajnos figyelmetlen, de nagyon. Mateknál ennek még nincs nagy hatása, magyarból, főleg írásból viszont rengeteg hiba a következménye. Sikerült is a végén teljesen elkeserednem, annyira, hogy amint vége lett Andornál a fogadóórának mentem is át Adrika tanítónénijeihez, hogy valami jót is halljak;)

Kedden volt az első szülői értekezlet Áronka ovis csoportjában, legalábbis nekünk az első. Végre jó hírek. Meglepő, hogy az elmúlt 4 évben ugyanabból a csoportból mindig úgy jöttem ki szülőiről, mint akit kifacsartak, itt ezekkel a szülőkkel teljesen más volt, azt hiszem most mindegyik gyermekem jó közösségben van. Büszke voltam a legkisebbemre, hisz végigbeszéltük az egyéni fejlődési lapot és megnyugodtam, hogy mindent "tud" amit egy kiscsoportosnak "tudnia kell". Közben persze jókat nevetünk azon, ahogy ezt a tudást kiszedik belőle:) Pl. tisztába van-e a "le" szavacska fogalmával. Játékos módon próbálkozik óvó néni: Áron, dobd le a földre a babzsákot. Áron persze magában úgy gondolkodik, hogy földre nem dobálunk semmit, mit képzel óvó néni - és nem csinálja meg. Mikor azonban a labdával kellett ugyanezt megtenni, már tudta hová kell dobni.

Ujjfestést gyakoroltak a héten, húsvéti képet készítettek, nyuszival, tojással. Kezet össze nem koszolunk, nem volt hajlandó az ujját a festékbe nyomni. Óvó néni mentő ötlete másnap: fültisztító pálcika...Azzal már sikerült! És csodaszép lett, bár gondolom sok segítséget is kapott hozzá.

Szerdai napról most nem érdemes beszélni, majd két év múlva ha kerek lesz az évforduló...

Csütörtökön nagy tavaszi ruhavásárt terveztünk, félig sikerült is, illetve félig se, mert mindössze két gyerek lett ellátva ruhákkal. Azért a délutánunk-koraesténk így is jól eltelt vele.

Pénteken iskolai programunk volt, alapítványi esten voltunk. Megjegyzem ez volt az első olyan este, mikor mindhárom gyerkőc mamáéknál aludt, nélkülünk. A bálon nagyon jól éreztük magunkat, csak azt sajnáltam, hogy kevés szülő volt, Adrika osztályából például csak mi voltunk, Andoréktól is mindössze velünk együtt 4 házaspár. Életemben talán először tombolán is nyertem, hogy mikor fogom beváltani a svéd masszást még nem tudom:-) Azt is ki kell próbálni egyszer. A bált persze megelőzte a munka előtti fodrászhoz majd munka utáni kozmetikushoz rohanás.

Munkahelyről most semmit, eléggé felpörgött hetünk volt ott is, van mit kipihenni hétvégén. Ami így elég rövid volt, mert a bálról már szombaton értünk haza, aztán hétvégi bevásárlás, tanulás a gyerekekkel, szokásos házi munkák. És lassan vége is. Pihenés  nélkül.