Kivételesen nem foglaltam le hónapokkal előre a szállást, bár majdnem rákattintottam már januárban a rendelés gombra is, de végül május végén mondtam igen a rég áhított nyaralásra, pihenésre.

Valahogy itt a keleti végeken mindig az ország másik végébe vágyok, vágyunk, általában a dunántúli részekre,  a Bakonyba, vagy még nyugatabbra, északabbra. Ezúttal Sümegen  voltunk néhány napig. 

A szállásról,  a helyről, a környékről  a programokról csak jókat tudok elmondani, bár a sümegi vár épp felújítás alatt van és így kevés része volt csak bejárható, de amit láttunk az szép volt. Hozzáteszem már most, hogy vannak családtagok, akiknek még ez is sok volt. Hiába, túl egyszerű lenne ha minden gyermek igénye, ízlése megegyezne. Nos, itt még Áronkáról nagyon nem lehet beszélni, hogy bármiféle igényt megjelölne a nyaralása helyszínéül, de természetesen a két nagytesónak két teljesen eltérő temperamentuma és igénye van. Előre látom, hogy Adrika majdani családja messzire kerüli majd a hegyeket, és mindent ahol 50 m-nél többet kell gyalogolni, vagy ami 3%-nál magasabb emelkedőt jelent, míg Andor minimum alpinista lesz, ő inkább a tengert fogja elkerülni. Hacsak nem következik be valami 180 fokot megközelítő változás. Áronunk sem szeret túlságosan két lábon járni a földön, neki apa nyakában a legjobb vízben-földön-levegőben (bár ez utóbbira még nem volt példa, de hátha egyszer...). Idén többször megfogadtam pihenés közben, hogy jövőre maximum egy gyermeket viszünk nyaralni magunkkal, a szerencsés(?) kiválasztott pedig Andorunk lesz. Hátha akkor pihenünk is.

Akkor talán elkerülhetők azok az apróságok, hogy vacsora alatt öten nem tudunk megülni egy hatszékes asztal mellett. Nehéz ugyanis megoldani, hogy a szélen elhelyezkedő Áron mellett és Adrika mellett is úgy üljön apa, hogy közben Adrika középen legyen. Igen, ezen még egy 9 éves gyerekkel össze lehet veszni! Továbbá nem tudom milyen szülők vagyunk, hogy képesek vagyunk úgy kitolni a lányunkkal, hogy direkt vár mellé megyünk nyaralni. Elfeledve persze azt, hogy olyan szállást keresek, ahol klassz gyerekmedencék vannak, ahol elsőszülöttünk kedvére lubickolhat, délutánonként pár órán át, és ezzel a délelőtti séták-programok alatt zsarolni is lehet;)

Az időjárás még éppen kedvezett az  alatt a pár nap alatt a szabadtéri programoknak is, így Sümegen kívül eljutottunk Szigligetre, Balatonedericsre az Afrika-múzeumba, Tapolcára a Tavas-barlangba, és egy westernparkba is - ez utóbbinak hatalmas reklámja volt, óriási táblákon hirdették, a parkoló autónk szélvédőjén többször találkoztunk a szórólapjával így eléggé nagy várakozással mentünk, és elég nagyot  csalódtunk.

Amit viszont minden gyermek imád, az az állatok etetése. Erre pedig volt lehetőségük Sümegen is a vár alatt, Balatonedericsen is, a westernparkban is - éltek is a lehetőséggel mind a hárman.

Utolsó este volt végre egy olyan program amire rég vártunk,  a szálloda biztosította: lovagi bemutató majd azt követő vacsora. Kézzelevős, libacombos, középkori lakoma.

Sümeg után a Balaton felé vettük az irányt. A déli parton akartunk strandolni és pár napot eltölteni. Míg Badacsonyban olyan meleg volt, hogy jeges teával és fagyival hűtöttük magunkat, addig alig egy félóra múlva Tihanyban már szakadó eső fogadott minket. Mire megérkeztünk BFöldvárra már akkora szél és eső volt, hogy a parton egy jót sétálni sem tudtunk. Így másnap mentünk tovább G.mamához és pár napot még ott is (sőt csak ott) pihentünk. Az iskolásaink pedig ott maradtak, hogy először tőlünk két hétig távol nyaraljanak. Ilyen messze ilyen sokáig még sosem voltunk egymástól, de szerencsére jól érzik magukat, mama a kedvükben jár. Mi pedig a héten már dolgoztunk, Áronunk sem aludt itthon, hisz debreceni mamáék egész héten vigyáztak rá. Mi pedig itthon pihenünk. Munka után. És gyűjtjük az erőnket a tavaly nem végrehajtott fürdőszoba felújításhoz.