Lenne mit bepótolni, itt, írásban mert amiért nem írok még nem eseménytelen az életünk.

Akartam képeket a néptánctáborról, mert ígérték hogy fenn lesznek a neten, de még mindig nincsenek képek, én magam persze nem vittem fényképezőgépet a bemutatóra (tavaly elég rosszul sikerültek, és hát arra alapoztam, hogy úgyis lesznek fenn a neten képek...). Tehát itt kép nélkül maradunk.

A szabadságunk (hol van az már????) gyorsan eltelt, munkával. Semmi pihenéssel, csak a házassági évfordulót érkeztünk étteremben megünnepelni. Eltelt a szabi, újra munka, gyerekeknek újabb táborok: előbb egy lovas majd a héten egy úszótábor.

A lovastábor kellemes csalódás, a tavalyi más helyszínen volt, az a lovarda már meg is szűnt, az idei annál jobb volt, táborvégén bemutatóval, és ide már fényképezőgéppel érkeztem, bár utolsó nap a táborvezetők is készítettek képeket róluk.

Az úszótábor viszont határozottan rosszabb lett mint két éve. Úszástanulás szinte semmi, amolyan gyerekmegőrzés a strandon volt inkább. Vagyis nem csak a strandon, mert volt itt is lovaglás egy közeli tanyán, illetve élményfürdőzés két nap is, egyik nap pedig állatkert-vidámparkozás. A gyerkők színe viszont határozottan napbarnított-pirosított lett, szerencsére jó idő volt a héten - tulajdonképpen végig jó időt fogtak ki a táborok idején, szerencsére, így inkább szabadtéren töltötték ezeket a heteket, mint bezárva.

Közben az iskolatáskájuk tele lett a jövő tanévre szükséges dolgokkal. A tankönyveken kívül  - azt  a héten lehet majd átvenni - minden bepakolva, befedve, kivasalva, kihegyezve, dobozba téve, tolltartóba téve, névvel ellátva. Nyárra kiadott házi feladat (nem sok, csak Adrika kapott 2-2 oldalnyi feladatot matematikából és irodalom-nyelvtanból) elkészítve, Andorral naponta gyakoroljuk a szövegmásolást.

A héten még egy kis "munka" várt ránk, mégpedig hétfő délután. Munkahelyünk minden évben készít(tet) virágkocsit a Virágkarneválra. Tavaly először (mióta mi itt dolgozunk, mert lehet régebben is volt rá lehetőség) mi is betekintést nyerhettünk a virágkocsi díszítés kulisszatitkaiba. Meghirdették a cégnél, hogy aki szeretne menni, lehet - igaz maximálva volt 20-25 családra a jelentkezés. Tavaly ebből kimaradtunk, mivel nem dolgoztam még, Apa pedig nem jelentkezett, idén viszont "postafordultával" válaszoltam hogy igen, menni szeretnénk. Egy órácskára lehetett menni, ahol elmondták mit kell csinálni, hogyan kell csinálni. Hétfőn délután még szinte csupasz kocsikat láttunk, illetve a figurákat hungarocellből kifaragva, de sok figura még akkor készült. Néhány pedig már virágban díszelgett, persze szárazvirággal borítva. Áronunk leginkább apa nyakában ülve nézte a dolgokat  - szegényke be volt nagyon lelkesedve a Gumimacik hallatán, de hát nem az volt amire számított - a két iskolásunk viszont roppant lelkesen díszítette az autót. Előbb hungarocelldarabra tűztünk virágot, de ezt haza is hozhattuk, ( a képen ez látszik) majd a kocsin egy fa gyökerét kellett mohával és hánccsal fednünk. Nem hazudok, régi gyerekkori álmom vált valóra, hogy ennyire közelről vehettem részt a kocsidíszítésben. Reméljük jövőre megint megyünk! Jó lenne több szabadidő, mert akár esténként is el tudnám képzelni csinálni, bár állítólag napi 10 óra munka után azért unnám. Szabit erre kivenni nem éri meg, annyi nincs is. Marad a remény, hogy hátha egy órácskára jövőre is hozzáférünk.

Nos, ennek következménye volt, hogy az idén nem hagytuk ki a karnevált.  Eddig ez sokszor kimaradt, több okból is. Lehet nézni a tv-ben az élő adást, tömegnyomor nélkül. Lehet nézni az utcáról, ingyen, de tömegnyomor, és a fellépő csapatok táncainak bemutatói nélkül, abból semmit nem látni. És a felvonulás sem folyamatos, kisebb-nagyobb szünetek vannak. Lehet nézni utcai tribünökről - ezt akartuk idén választani, de a helyárak hallatán dobtunk egy hátast: 3500 ft/fő. Öttel szorozva, kedvezmény nélkül. Aztán a stadiont választottuk, bár ott is lehet választani tribün és drága szektorok közt, ahol igaz árnyék van és az olcsóbb de félig árnyékos- félig napos északi és déli kapu közt (ezek is ülőhelyek). Végül ezek utóbbi mellett döntöttünk. Szerencsére. Mármint hogy ennél többet nem áldoztunk rá. Áronunk ugyanis már a kezdetek előtt unta, pedig nem érkeztünk túl korán...A meghirdetett három órás műsorból -ami végül jóval több is lett volna, inkább 4 óra -háromnegyed órát szenvedett végig, majd apa úgy döntött a kocsiban megvárnak...Maradtam a két nagyobbik gyerekkel, de mi sem vártuk a műsort végig, addigra már elmúlt az árnyék és már unalmas is kezdett lenni. 13 kocsiból 11 felvonulását láttuk, a másik kettőt a kijáratnál pillanthattuk meg közelről. Azért ilyenkor mégiscsak jó debreceninek lenni:-)

S bár mi a Gumimacikat díszítgettük végül mégis egy másik virágkocsi nyerte el a tetszésünket. Hófehér volt és gyönyörű.Hát ha egyszer sikerül a képeket átmenekítenem a telefonomról a számítógépünkre (igen, fényképezőgépet vittem, de éppenpont lemerült...) akkor lesznek itt képek is a karneválról.

Szerző: gneke  2011.08.21. 16:17 Szólj hozzá!

Címkék: család úszás szabadidő tábor andor áron adrienn

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr113168905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása