...beszámolok az elmúlt hetekről is.

Tegnap Adrika ránézett a blogra és megjegyezte, hogy rég írtam. Hát igen.

A hóhelyzetről nem számolok be, pedig izgalmas hogy az ország második legnagyobb városában nem lehet hókotróval találkozni, a tömeg tolja a buszt, de ez gondolom máshol is így van. Minket nem a tömegközlekedés része érint, hisz öten megtelítjük az autónkat, gyalog messze lenne az iskola, ovi, munkahely. Azért ma jót mosolyogtam, mikor oviból kifelé jövet egy bölcsisforma kisgyerek műanyag játéklapátkával lapátolta a havat:-). És fél kilencre értünk a munkahelyi parkolóba! Szerencsére a gyerekek időre beértek a suliba, nekünk meg bőven van pluszóránk, volt miből törleszteni...

A legtöbb beszámolót biztos a sulival kapcsolatban tudnám írni. Hétvégente tanulgatunk. Hol többet, hol kevesebbet.

A legizgalmasabb volt, mikor két-három hete szépen végigtanultuk Andorral a hétvégét, mégpedig nem a nyelvtanon volt a fő hangsúly,a hanem a matekon. Amit nem értett és magától neki se tudott szagolni a matekházinak. Ez szokatlan.

Mi történt? Kinyitotta  a matekkönyvét, ahol két üres oldal után a harmadik oldal alján be volt jelölve a házi feladat. Kicsit volt csak gyanús, hogy semmilyen feladat nincs a témakörből megoldva, de a legnehezebb, utolsó feladatok háziként vannak megjelölve. Gyorsan mozgósítottam Adrikát, hogy vegye már elő a tavalyi ugyanilyen könyvét, mert gyanús volt, hogy ők is ezt a témakört füzetből tanulták. Hihetetlen, de Adrikának ugyanígy nem volt kitöltve ez a két oldal, így mindjárt meg is nyugodtam, hogy ezt füzetből tanítják ebben a suliban. Csakhogy Andornak a füzete a suliban volt, így Adrika tavalyi jegyzete alapján tanultunk. És hogy mit? Osztás, bennfoglalás. Ezt a témakört tavaly Adrika matekot tanító tanítónénije elmagyarázta szülőin (jövő héten szülői!), hogy mindenki érezze a különbséget osztás és bennfoglalás közt - mert van különbség - én pedig gyönyörűen leoktattam Andort a témakörből, minden feladatot megcsináltunk, azt a két oldalt is kitöltöttük, amit nem kellett volna.

Csakhogy emlékezzek rá évek múlva is, így leírom, mi az osztás és mi a bennfoglalás. Osztásra példa: 12 almát elosztunk 4 gyerek közt, hány alma jut egy gyereknek. Osztás jele/

Bennfoglalás: Egy tojástartóba 10 tojás fér, 50 tojáshoz hány tojástartót kell elővenni? Bennfoglalás jele:

Persze miután ebből kiművelődtünk családilag és a gyerek megértette mi melyik, hát persze hogy nem ez volt a házi, hanem egy pár oldallal arrébb hasonló feladat, szorzás bevezetésével kapcsolatban. Azért büszke voltam magunkra.

Újabb kihívás: helyesírás. És megvan az első pozitív eredménye: 4/5-ös dolgozat!!!!! Csak így tovább.

Közben múlt hétvégén nagylányon  a kamaszodás jeleit észleltem. Magamon meg az agybajét. Hétvégén már igen gyanús volt, hogy ahányszor elkértem az üzenőjét valahogy az sosem ért hozzám. Csak sokadik felszólításra, mikor már emelt hangon közöltem, hogy most azonnal látni szeretném, hogy mi az a semmi  ami nincs beírva...Minden pénteken kapnak magatartásból, szorgalomból értékelést. Hát ezzel nem volt gond, mert ötös volt mindkettő, de még hétfőn közölték velünk szülőkkel, hogy a hétvégi házija nem volt kész. Aztán kiderült, hogy előző pénteken nem volt ugye suli és csütörtökön akkor kapták a házit mikor szolfézson volt, de azért az összes többi zenét tanuló osztálytársa tudta, csak  ő nem mi a házi. Szóval félt a beírást megmutatni.

Közben a tájékoztató is előkerült, benne technika négyes, rajz hármas - hát ezekért nem haragszom, ezek csak azt bizonyítják, hogy tőlem is örökölt pár hibás gént, tehát nem csak apja lánya. Inkább az volt rossz, hogy hirtelen ért sokként a sok rossz hír, hazugság.

Aztán következett egy matekdoga, amire itthon egy percet nem tanult, ráadásul mértékváltás témakör, ez emlékeim szerint olyan mumus szokott lenni, nem nagyon értik a gyerekek. Hát szerencsére vannak kivételek, egy 5* és egy 5 a témazáró eredménye (két jegyet kaptak rá).

Közben gőzerővel készülünk egy matekversenyre. Minden héten oldogatjuk az elmúlt évek versenyfeladatait. Ez ugyanis házi feladatként van feladva a versenyen indulóknak. Szerintem a feladatok nagy része józan paraszti ésszel megoldható, de könnyen el is számolható. Ez utóbbit tapasztalom a legegyszerűbb feladatoknál is Adrikánál, szóval reménykedni lehet csak, hogy összeszedi magát arra a 45 percre...

Mindeközben Áronunk aranyköpésit igyekszünk megjegyezni, de ez lehetetlen. Mert mindenről van véleménye, mert még mindig megmondóember, mert még mindig öntörvényű. És persze ha fáradt, hisztis, visongató ördögfióka:-)

És pár aranyköpés tőle:

Tanuljuk a bal-jobb fogalmát. Mutatja hol a bal keze, a jobb lába, ilyesmi. Néha bonyolítunk is, hogy a mi bal-jobb testrészeinket mutassa meg, általában nincs ezzel gond. Egyik ilyen bal-jobb alkalommal megfogja a kezével pár hajfürtjét és mondja: ez a bal hajam!

Hétvégén apa egy egeret szedett le a padlásról...Áron kommentálja nekem a dolgot: Apa egy egeret tartott fenn a padláson!

Mostanában ha valamiért rászólunk a következő a kérdése: anya, (apa, mama, ) te nem szeretsz engem? Jónéhány napja kicsit erélyesebben rászólt valamiért az apja, mire nem kérdezve, hanem kijelentve jött a válasz: apa, Te NEM szeretsz engem!

Hmm. Valamikor mostanában le lettünk hülyézve. Anya és apa is hülye hallom a gyerekszoba felől, legkisebbünk szájából. Adrika meg is dorgálta, hogy ilyet nem szabad mondani, de rá is kérdezett, hogy miért hülye anya, miért hülye apa. "Apa azért, mert ráütött a fenekemre, anya meg azért mert azt mondta menjek aludni".

Ovis sztori az alapja. Van az a bizonyos egyéni fejlesztési lap, amin évente kétszer vagy háromszor felmérik hol tart a gyermek, különböző mai divatos szóval, kompetenciák terén. Egyik ilyen dolog, hogy a testrészek fel vannak sorolva, vannak köztük amiket egy hároméves gyereknek is "tudnia kell" de vannak amiket mondjuk elég hatévesen tudni (pl fülcimpa - szerintem kevés oviba beeső gyermek tudja hol van). Nos a kérdés az lehetett hogy hol a csuklója, mire Áron kinyitotta a száját és a torkára mutatott. Onnan jön a hang, ha csuklik, tehát az a csukló.

Bevásárlás, Pénztárnál vagyunk. Mindenki kap valami desszertet, csokit, rágót,tiktakot,  amit persze alig lehet elengedni addig míg a pénztáros beüti az árát. De meg lehet győzni, hogy amint a pénztáros néni beüti az árat, rögtön oda is adja a kezedbe amit épp kap. Legutóbbi vásárláskor még a pénztáros az előző vevő áruit üti be, Áron jó előre szól, kedvesen, illedelmesen megszólítva a pénztárost: nénike kedves, majd azt  a tiktakot az én kezembe tessék adni! ( mondjuk nem volt még nénike korú, de csak így tudta megszólítani, hisz a nevét nem tudta).

Aznap másik boltban is jártunk, ahol kinézett egy éjjeli lámpát. Ment a nagyhiszti, hogy vegyük meg. Végülis nem vettük meg, de meg lett ígérve, hogy majd megkapja. Múlt héten apával kettesben vásároltunk, megvettük az éjjelilámpát, de nem kapta még meg. Ezt feltételhez kötöttük. Egyik esti lefekvés, persze jönne  a mi szobánkba aludni. Mikor fogsz már a saját szobádban aludni Áron? Félrefordítja a fejét, huncut mosollyal megszólal: ha megkapom az éjjelilámpát:-)

Jött hozzánk aludni...

Egy kis görbetükör.

Valamin veszekszik Andorral. Végül, magának megjegyezve: "hát nem érti ez a gyerek, hogy mit mond az ember"

Ismerős mondat volt...

És még számtalan azonnal elfelejtett kifejezés, mondat, bemondás. Sajnos nem jegyzünk meg mindent, de nem is lehet.