Az idén nem szűkölködünk hosszú hétvégékben, vártuk már nagyon a legutóbbit is - több nap mint kolbász együtt és nem utazunk, csak pihenünk, legfeljebb kirándulunk és majálisozunk. Ismét sikerült megállapítanom, hogy minimum 3 napos hétvégék kellenének, a négy nap első két napja ugyanis ugyanolyan gyorsasággal száguldott el nulla pihenés mellett, mint az összes többi kétnapos hétvége, bevásárlás, tavaszi, sőt nyári ruhák vásárlása, főzés-mosás-háztartási egyebek-tanulás. Hétfőre kis kirándulást terveztünk, keddre a szokásos majálist. A munkahelyit, persze.

Hétfő délelőtt volt már, mire mindent összepakoltunk egy kis közeli autózáshoz. A cél Tokaj volt, az apropóját pedig nem az adta, hogy híres borvidék, hanem az, hogy a harmadikos környezetismeret tankönyvben tananyag a vizek, úgymint tavak, folyók, mellékfolyók - tehát eljutottunk odáig, hogy megnézzük a gyerekekkel a Bodrog-Tisza találkozást (Lényegesen olcsóbb, mint a Hol ered a Duna? program netán Hová torkollik?).

Persze ennyivel nem úsztuk meg. Már mindennel el voltunk készülve, épp még egy utolsót tekintettem az útvonaltervre mikor a gyerekek kérdezgetni kezdtek meddig tart az út, mikor érünk oda és az alig 80 percnyi tervet hallva nyűglődni kezdtek, hogy ők ezt nem bírják ki, mert milyen hosszú, stb. Aztán én kezdtem nyűglődni, hogy veletek nem lehet sehová sem menni, meg nem is megyünk sehová. Dehogy mondtam volna ilyet a következmények ismeretében! Andorunk ugyanis lerohant közölni az öccsével hogy nem megyünk sehová sem kirándulni, aki persze már beleélte magát és a felidegesítés következtében nemes egyszerűséggel levezette úgy indulatait hogy az egyik belső ajtónk üvegét betörte. Majdnem igaza is lett, mert az apja ekkor rohant értem hogy nem kirándulni megyünk, hanem a baleseti sebészetre. Úgy is lett. Előtte szépen elmagyaráztam Áronnak, hogy hová megyünk,  - egy doktor bácsihoz, vagy egy doktor nénihez - aki meggyógyítja a kis kezedet, hogy ne vérezzen és ne fájjon. Erre mit mond Áron: Jó anya, de ne mondjátok el, hogy betörtem az ajtó üvegét, csak azt hogy Andorka idegesített! Így aztán ezzel a mondattal válaszoltam a betegfelvételen is a kérdésre, hogy mi történt, miszerint nem mondhatjuk el, hogy ajtótüveget tört, csak hogy a tesó idegesítette, ezért tehát nem is mondtuk el, ugye?

Hát nem tudom, hogy azért, mert kisgyerekkel voltunk, vagy azért mert öten, de voltak páran a rendelők előtt mégis szinte azonnal szólítottak minket. Szó mi szó, pár öltéssel megúszta - apja volt benn vele, arra a kérdésemre, hogy mégis hogy történt a varrás, az öledben ült vagy valaki lefogta -az volt a válasz, hogy nem. A gyerek feküdt, mondták neki, hogy tegye ki oldalra  a kiskezét, és ő kitette. A szuri hatására pár csepp könny legurult az arcocskájáról egyébként meg sem nyikkant. Szóval ez egy hős. Fájdalomküszöbe a csillagos egekben valahol, de ezt már a fülszuri körül is tudtam...

Zsúfolt májusunkra utal férjemnek az a kérdése felém intézve, mikor a sebellátás után mondták, hogy varratszedésre 10-én kell visszavinni: Aznapra van már valami programunk? Nem, aznapra nincs (napinyolcon kívül), nekem előző napra van a szemészetre beutalóm, 11-én anyák napja Adrikának, 12-én hegedű fellépés, 10-re nyugodtan mehetünk varratot szedetni...

Hihetetlen, de ezek után még elindultunk folyóösszefolyást nézni, sétálni ott, fagyizni a kánikulában, majd hazaindultunk.

Másnap majális. Több mint 30 fok, árnyék szinte sehol. gyerekek egy idő után nem ugrálóváras csúszdáztak, mert égette a hátukat a forró műanyag. Sorban állást megúsztuk, egyetlen arcfestő hölgy volt, gyerekek abszolut kedvence, csak ne kellene órákon át sorban állni. Andor türelmesen kivárta hogy farkassá váljon, Áronnal pár percnyi sorbanállás után úgy döntöttem, hogy a sminkelős hölgyet kifaggatom, hogy ugye tud mosómedvét rajzolni a gyerek arcára? (nyugi, a gyerek elhiszi, hogy az lett és tényleg, alig 5 perc múlva kész is volt és el is hitte, hogy mosómedve).

A szokásos pónilovaglás sem maradhatott el, már csak Áront érdekelte ez is, szerencsére rövid sorral megúsztuk.

Legközelebb egy év múlva ismét megyünk.