Kezdem a közelmúlttal. Volt ez a február 14-i dolog, amit a gyerekek számon tartanak, jobban, mint mi ("apa, ma este vidd el anyát vacsorázni" - otthon ettünk énfőztömet) , régi olvasóim tudják, szinte minden évben van kiért rajonganiuk. És ez évek óta ugyanaz
Andor aznap reggel hallja a rádióban, hogy mi is van aznap. Kétségbe is zuhant, mert nem készült. Szerencsére a nővére kisegítette: talált otthon egy olyan tenyérben elférő szivecskét, ami a lufihoz hasonló, nem a gumilufi hanem az a másik, rajta felirat: Boldog V...napot!. Nem is lány lenne, ha nem lenne millió szivecskés matricája otthon, amiből egyet Andor kapott is, vagyis nem ő , hanem a kislány, aki Andorkának harmadik éve tetszik. A matrica rá lett ragasztva a szív másik oldalára, a nem feliratosra és rá lett írva, hogy "szeretlek" és "Andortól". Rékának jobban tetszett, mint amit a vetélytárstól kapott. Öröm, bódottá.
És most jön a hosszabb lélegzetű mű. Két hete az idei félév harmadik magyar egyesénél sikerült kibuknom, épp ideje volt és csoda, hogy eddig bírtam, hogy nem kattantam még be.Itt viszont egy kis d betű miatt, nevezetesen egyik nagy folyónk nevének helytelen leírása hozta ki belőlem az állatot. Számoltam 10-ig magamban, majd hívtam az osztályfőnököt, hogy van-e lehetőség a suliban, nyelvtanból-helyesírásból korrepetálásra járni? Két egyes mellett gondolom más is aggódna. vagy nem, de én ilyen hülyemagyaranya vagyok, hogy igen. Francba a matektudással, nekem ezek átlaga egyes. Meg olyan igazságos jegyeknek is találtam, hogy 1 azért, mert nem abba a füzetbe írta a dogát, mint kellett volna, 1 azért, mert egy tulajdonnevet kisbetűvel írt, 1 harmadik egyes másik szintén hasonló dolog miatt. Na, lényeg, hogy lehetőség korrepetálásra nincs. Sebaj, következő héten szülői. Közben következő héten hétfőn, a szülőit megelőző nap gondoltam befáradok az igazgatóhoz időpontot kérni fogadóórára, hogy legközelebb - harmadik gyerek - kerüljük már el ezeket a pedagógusokat, akik hirtelen felindulásból osztogatnak egyeseket, mert mindig épp nálunk telik be a pohár. Igazgatónő épp nem volt benn, hívjam szerdán, ki keresi, nevem megadtam.
Kedden szülői, majd fél óra kb hatszemközti beszélgetés a magyartanárral, apával, hogy mi legyen. Kicsit nehézkesen indult, de azért a végére csak sikerült házi feladatot kapnom, rendszereset, mindennapi szigorú füzetátnézéssel, heti tollbamondással majd a hétvégi házi feladatunk bemutatása hétfőn a gyerek által...Azért szerdán hívtam a sulit, időpontegyeztetésre, nevem meghallva a válasz: azt az üzenetet kapta, ha ÉN hívom, mondják meg, hogy előbb a szaktanárral kell beszélni. Mivel előző nap megtettem, ezen túl voltam, de el nem árultam magam milyen ügyben megyek majd, csak azt hogy ragaszkodok az időponthoz. Van időpont és előző nap egyébként is hallottuk a szülőin, hogy előbb a szaktanárral kell beszélni. Hát mi előbb az utolérhető osztályfőnököt kerestük...A hozzáállás mondjuk tetszett, hogy nem is tudják miért keresem az igazgatót, csak ha én hívom zavarjanak el. Jóvanna. Nem ajánlom fel akkor a havifixem nekik krétára...
Volt ám a fiúgyermek is azon a matekversenyen, amin a nővére. Hozta is a formáját. A belépési kódot nem írta fel, ez kell ahhoz, hogy a neten megnézzük a pontjait és melyik feladatot hogy oldotta meg. Hálistennek, hogy a kódlapot töltötte ki és nem fordítva, de legalább az elhozható feladatsoron is bejelölte volna, hogy melyiket választotta. De nem tette. Úgy kellett este visszaemlékezésből bekarikáznia, hogy mire emlékszik, már amit nem tippelt, mit jelölt be a válaszlapon. Szerencsére a matektanár is tudja a kódot, bár nekünk el nem árulta, de a pontszámot igen. Nem is olyan rossz lett. Első nekifutásra. Ha jól számolom 10 jó válasz a 25-ből.
Utolsó kommentek