Bevezetésképp csak annyit írok, hogy ilyen többet nem lesz és soha nem is volt, hogy mindhárom gyermekemnek anyák napi ünnepségére kell mennem.
Kicsit most is sántít a dolog, mert Áronkáéknál nem műsor volt hanem a szemtől-szembe köszöntés, Andoréknak mióta iskolás most először és utoljára volt műsor, Adrika pedig negyedikesként szintén utoljára köszöntött iskolai műsor keretében. Sőt, ez nem is csak anyák napja volt, hanem olyan mint egy ballagás, búcsúztattuk az elmúlt négy évet. Ahogy barátnőm másnap kérdezte: elég volt a százas zsebkendő? - hármat használtam el a műsor alatt, egyet ma reggel mikor visszagondoltam a tegnapi napra, a maradékot pedig elteszem az évzáróra...
Többször is el lett mondva, hogy a kisiskolásokból kiskamaszok lettek és most mindenkit köszöntenek, akik részt vettek ebben, segítették a gyerekeket idáig eljutni: anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák.
Először is az anyukákat ünnepelték, egy-egy verssel, ajándékkal. Nekem nagyon tetszett, hogy aki a verset mondta pár lépést előrelépett a félkörből és afelé fordult akinek mondta, nem középen a "tömeghez" szólt. (tömeg volt, tényleg mint egy ballagáskor).. Ez így volt az apukák, nagymamák, nagypapák köszöntésénél is. Közben kezükben tartották az aktuális elkészített ajándékot - készült mindenkinek.
Az anyukák köszöntése után következtek az apukák, majd a mamák, majd a papák köszöntése. A "műsorszámok" közt zene szólt, fényképek vetítése. Külön köszönet Adrika egyik tanítónénijénekl aki többezer képet készített évente az osztályról.. Persze zeneszámok is könnycseppeket előhozók voltak. Az anyák köszöntése után pl ezt hallgattuk:
A nagymamák köszöntése után fényképek következtek, igazi meglepetés volt, mert minden gyerekről kiskori képeket vetítettek - mondanom sem kell, semmit nem tudtam róla, titokban vittek be fényképeket, szóval igazi meglepi volt. Mialatt fényképeket nézegettünk, az osztály énekelt, mégpedig:
És a köszöntések után jött a műsor második fele. Kisiskolásokból kiskamaszok.
Előadtak egy jelenetet, amiről semmit nem találok a neten, a címe kamasz panasz. Viszont az összeválogatás Janikovszky Éva (nagy kedvenc nálunk) ismert könyveinek ismert részleteiből volt. (pl Kire ütött ez a gyerek). Nagy derülések voltak. Majd megint nagy sírások, elérzékenyülés, mert ismét fényképek következtek - ilyenek voltunk, ilyenek lettünk, amiben voltak csoportképek is, három-négy évvel ezelőttről mellette maiak, de a legjobb része az volt, mikor mindenkiről készült a napokban a padban ülve kép és mellé volt téve a híres első osztályos kép az olvasás-írás-matematikakönyves. Teljesen meghatódtam, hogy ezt is megszervezték, hogy be kellett vinni, vagy anno beszkennelte a tanító néni. Persze közben zene ment, ezúttal a Kócos kis ördögök voltunk. Én részemről szétsírtam magam.
Nagyon ízléses, összehangolt ajándékokat kaptunk, mindenki egy-egy papírtekercset, benne az odaillő idézet anyukáról, apukáról, mamáról, papáról és egy-egy ajándék, anyukáknak egy kartonon papírpillangók, apukáknak nyakkendő, nagymamáknak szivecske kosár, nagypapáknak ingnyakkendő. Minden ppírból .És az ajándékszatyor is sajátfestés volt.
A dekoráció mindenkiről egy virágban fotó volt, ami ismét a ballagást juttatta eszembe, mert Adrikáéknak az oviban is ilyen volt a ballagáskor.
Balra anya jobbra apa ajándék, középen a szatyor Adrika festése. És a két papirusz, amiben az idézet van, persze szépen kifestve az is.
Mama kosara, szívből.
Kisvirágszál
És végül a fiúk ajándékai:
Balra: Andorka ajándéka, egy dobozka, aminek a tetejére virágot festettek ( és amit leosztályoztak, és ezen mi anyukák kiakadtunk, egy nappal anyák napja előtt be volt írva a jegy, persze megnevezve a dolog, így a jegyet ami egyébként 5// volt csak anyák napi műsor után írtam alá.), benne idézet, jobbra Áronka ajándéka amihez valószínűleg jókora segítséget kaphatott az óvó nénitől.
Utolsó kommentek