Mielőtt elkezdem le kell írjam, hogy megizzadtam, mire eljutottam idáig, hogy bejegyzést tudjak írni.

Tehát elindultunk a hotelből  a balatoni nyaralóba. Az út kb 2 - 2 és fél órás, nekünk volt vagy 5. Mivel nem siettünk, több helyen is megálltunk, bár így is kevesebbszer mint eredetileg terveztem.

Az első megállónk Pannonhalmán volt, ahol mi már Attilával voltunk kettesben, mégpedig lassan 15 éve, a nászútunk alatt. Most csak körbesétáltuk az épületeket, gyönyörködtünk a kilátásban, nem mentünk be. Pedig de szép, ahogy visszaemlékszem, a könyvtára nyűgözött le minket mikor láttuk. De most ennyi kisgyerekkel nem lett volna értelme, nem élvezték volna, így maradt csak a félórányi séta.

Aztán folytattuk utunkat és hamarosan újra megálltunk, mégpedig a cseszneki vár aljánál, ami egyáltalán nem volt betervezve, még megnézésre sem, főleg nem megmászásra, de egy kis sétát tettünk ott is, bár Adrika maradt a kocsiban, ami ugye tele volt a cuccunkkal...többek közt Áron előző nap kiesett foga is ott volt amit egy bonbonos dobozkában őrizgettünk. Már két foga esett ki.

Tovább folytattuk utunkat és bár én szívesen megálltam volna egy sétára Veszprémben is (várnézésre, szintén, pár éve az állatkertben már voltunk ott), és Balatonfüreden is gondoltam egy kis sétára, de végül továbbhajtottunk és Tihanyban már valóban megálltunk. Az apátság felé vettük az irányt, majd a belépőt és megnéztük a templombelsőt és a kiállítást. Hát a gyerekek is becsülettel végignézték, de azért őket még nem kötik le a kiállítások, főleg Áront nem, de ez érthető is.

A következő élmény a kompozás volt, két éve szakadó esőben használtuk, most ragyogó napsütésben élveztük.-) Pár perc múlva megérkeztünk a célhoz.

Mama már várt minket, egy kis kipakolás után közösen lementünk a partra és lángosozással kezdtünk. A balatoni hangulat egyből ránkragadt:-) itt pedig a következő napokban igyekeztünk pihenni, lehetőleg nem menni sehová, csak fürdeni, napozni, lazsálni.

A fürdésnek-napozásnak aztán voltak buktatói. Például az, hogy nem volt olyan igazi meleg, kb 26 fok, a víz még annyi sem, így abból kijőve konkrétan dideregtünk Áronnal. Én végül a négy nap alatt egyszer voltam vízben kb negyedórányi ideig. A strandoláson kívül volt más szórakozás is. Gokart. Hát igen, kétfiús szülőként hogyne. Sőt a leányzó sem akart lemaradni, így külön élmény volt, mikor mindhárman külön gokartban ültek és a bicikliút melletti járdán próbálkoztunk menni. Huh. Nem volt egy romantikus esti séta, de fogyókúrának megtette...

ha már Andor hányással kezdte a nyaralást, hát a két tesó sem "akart" lemaradni. Második éjjelünket töltöttük majdnem végig  ébren, mert már világosodni kezdett reggel mikor Adrika még nem aludt, Áron meg egyszercsak felébredt és onnantól kezdve ő meg már nem aludt. hasfájás, hasmenés, hányás. Mindemelett Adrika is és én is szép pöttyösek voltunk, olyan kellemesen viszketős - Adrikáról később kiderült, mikor már mi hazajöttünk és mama maradt velük, hogy napallergia, rólam a munkatársaim ugyanezt állapították meg. De ez még odébb van, még csak mi vagyunk a balatonon, a szűk család, éjjel hallgatjuk a soundról odahallatszó dübögést, alszunk, napközben sétálunk, tv-t nézzük és mi pancserek beugrunk a balatoni nyár műsorában hirdetett klassz programnak, amit Krokodilzoonak hívnak és a szomszéd községben van, kocsival 5 percre tőlünk...Szóval ne menjen senki, lehúzás magyar módra, de mikor odaérünk már tudjuk, de a gyerekeknek megígértük és tetszettek is nekik a tévében látott krokodilok, és teknősök...Igen, kb annyit láttunk élőben is mint a tévében, én majdnem sírtam mert a félórás programért olyan összeget fizettünk ki amellyel mondjuk a nyíregyházi vadasparkban egy teljes napig elvagyunk. Minden kedves ismerősömet megkérem, ne menjen arra!

Áron nem múló hasmenése miatt még ügyeletes orvosnál is voltunk. Azért nem volt annyira rossz a helyzet, Normaflor mellett pláne nem. Így mikor mama átvette a nyaraltatásukat, mert nekünk jönni kellett haza - szabi vége - Áront is otthagytuk. Most először nyaral tőlünk ennyire távol, a helyi nagyszülőket nem számítjuk, hisz helyben vannak, bármikor érte lehetne menni, ha úgy kívánná. itt a helyzet kicsit a távolság miatt neccesebb, de úgy gondoltuk, megpróbáljuk. a másfél, közel két hét hamarosan letelik és jönnek haza és alig várjuk, hogy lássuk őket.

Sajnos Adrika nyarát a napallergia kissé tönkretette, többnyire a hűvös szobában tölti idejét, bár állítólag már nem látszanak a pöttyök, de a legdurvább időszakban szinte egybefolytak annyi volt neki. magamról tudom, ha nekem is az volt egyáltalán, hogy rettentően kellemetlen ahogy viszket, ekcémához hasonló foltos vörös volt a bőröm. Még szerencse, hogy benn a szobában is jól elvolt Adrika is, rengeteget olvas, kikapcsolódik.

Olvasásról még egy szó: átragasztotta rám a SZJG mániát, a nyaralás alatt két másik könyv mellett belekezdtem és kiolvastam az első kötetét, azóta további 5 kötet követte.

A nyári szünetből pedig most telik le a hatodik hét. Aznap jönnek haza a mamás nyaralásból:-)