Tavaly már bejött ez a fajta szabimegosztás, hogy egy kicsit szabadságon vagyunk, majd egy kicsit dolgozunk, majd újabb szabadság - a kötelező a nyári munkahelyi leállás miatt. Ami szokás szerint tartalmazta Adrika szülinapját és mivel egybeesik a mi esküvőnk napjával, így a házassági évfordulónkat is. Adrika 11 éves lett, mi pedig 15 éve vagyunk  boldog házasok.

A gyerekek tehát épp akkorra lettek hazahozva, mire mi is újra itthon lettünk. Illetve most voltunk igazán otthon, mert az első szabadságos másfél hetünk volt az "igazi" nyaralós, ez pedig az itthonpihenős. A gyerekeknek  - igazi itthonpihenés felállítva a kerti medence és abban hűsölnek, esténként, mikor már a nap sem annyira káros...Ha már Adrikának napallergiája lett.

Apa szokás szerint egy kis ház körüli "építési" munkát végez. Miközben a kert javait tesszük el télire. Ha már itthon vagyunk én ilyenkor szeretem összeállítani az iskolatáskába valókat is, szerencsére mindkét gyereknek megérkezett a lista, miből mit kell venni, nagyjából a bevásárlással is kész lettünk tehát. Ami marad az majd szeptember elején derül ki, pl Adrikáéknak rajzfelszerelést, technikát majd az első órán mondják el, hogy pont mi kell. Egy kis nagyon lightos tanulás is belefért ebbe a két hétbe, kötelezők elolvasása, hegedűre gyakorlás. Tényleg nem sok.

De azért csak nem itthon ültünk, mégiscsak menni kellene valahová. Így aztán mentünk is.

Évek óta tervezem, hogy Ópusztaszerre eljussunk. Közben Adrikáéknak kétszer lett lefújva oda az osztálykirándulásuk: először tavaly, mikor az osztály választhatott, hogy egy kétnapos kirándulásra mennek Szeged-Ópusztaszer vagy két egynaposra mennek és az utóbbit választották.  Az idén ment volna az egész iskola egynaposra Ópusztaszerre, amivel nagyon sok szülő nem értett egyet ( többek közt én sem - egy nap alatt a következő lett volna a program: Debrecenből különvonat visz egy szerdai napon egy egész sulit Szegedig, onnan busz viszi át őket Ópusztaszerre, ott egész nap elvannak majd vissza ugyanez: busz Szegedig majd vonat Debrecenig, másnap iskola). Így utólag, hogy bejártuk az egész parkot sem értem, hogy ezt mégis hogy gondolta aki kitalálta?

Mi tehát Adrikáék tavalyi programjának megfelelően jártunk el, elmentünk Szegedre, nagyot sétáltunk, ehhez kitűnő idegenvezetőnk volt apa személyében, aki ott volt 5 évig egyetemista csupa szép emlékkel  a városról (bár mint előtte mondta az nem egy családbarát program amire ő emlékszik, ha az alapján járjuk a várost majd...). Szerencsére a szállásunk, egy kis barátságos panzióban nagyon jó helyen volt, tényleg szinte 5 percre a városközponttól, sétálóutcától, Dómtól - Andor meg csak vigyorgott, mikor a panzióból kilépve azzal épp szemben egy Janikovszky Éva emléktábla fogadott: ott született az írónő...

Szeged egyébként tényleg nagyon szép. Én eddig mindig csak ilyen rövidke időt töltöttem ott, kétszer egy-egy napot, egyszer apával voltam még az ötéves egyetemista találkozóján, egyszer pedig talán 3 napot kiküldetésben, de annak is már több mint 12 éve. A város igazi hangulata talán most ragadott meg legjobban, nagyon szívesen maradtam volna még és remélem jövőre legközelebb megint megyünk, abban bízva hogy apa ismét egyetemi találkozón vesz részt, mi meg elkísérjük. Ő bulizik, mi a várost járjuk:-)

Ha már Szeged. Lipóton nyaraltunk, a pékújságban olvastuk, hogy a legnagyobb üzletük épp Szegeden van. Már éreztük a szánkban a frissen sült parasztkenyér ízét és elképzeltük milyen finom péksütiket veszünk az útra...Hát nagy csalódás volt. A bolt kongott az ürességtől, kenyér szinte nem volt a polcon. Üres kézzel fordultunk ki.-(

Folytattuk az utunkat, hogy megnézzük a Feszty-körképet. Újabb csalódással folytatódott a napunk. A hét talán legmelegebb napján mentünk, persze mire a kasszához értünk 11 óra elmúlt. Egy(!!!) pénztár működött, kánikulai hőségben,  a tűző napon álltunk sorban (álltam, mert a többieknek jutott egy árnyékot adó fa alatt hely) háromnegyed órán át, mire sorra kerültem és fél perc alatt vettem meg a családi belépőt.

Maga az Emlékpark viszont nagy élmény volt. Se túl sok, se túl kevés, mindenből épp annyit láthattunk, amennyit kellett. Bár a jurtaszerű építmények nagy része épp átalakítás miatt zárva volt, de így is eltöltöttünk ott egy teljes napot, zárásig maradtunk. És este 1/2 10 után értünk haza, iszonyú fáradtan.

Ezzel a heti programoknak még nem lett vége. Tavaly elkezdtünk egy hagyományt, reméljük az lesz, unokatestvéremék családjával, hogy egy napot valahol együtt eltöltünk. Tavaly a nyíregyházi állatkertben voltunk, idén, ma pedig a Tisza-tónál, Poroszlón, az ököcentrumban. Egy "mindent bele" csomagot választottunk, amiben volt szabadtéri állatkerti séta, állatsimogatás, 3d-s filmvetítés a Tisza-tó élővilágáról, séta a tó mentén ahová motorcsónak vitt át, vidra látványetetés, akvárium, terrárium megtekintése, evezés...tényleg minden belefért - szintén záróráig maradtunk - csak ne lett volna olyan meleg! Közben terveztük, hogy jövőre hová menjünk, és hát mondanom sem kell várjuk a jövő nyarat :-)

Az idei szünidőből pedig 8 hét telt el. A 11-ből.