A hét meglepetése volt, mikor hétfőn délután az oviból úgy engedték el Áront, hogy másnapra vinni kell egy csomag zizit, egy  füzetet - ami nem kockás - és egy csomag zsebkendőt. Logopédiára. Ez minket annyira meglepett, mármint a logopédia, mint ahogy a szüleimet is és másnap reggel kiderült áron óvónőit is. Milyen hanggal lehet itt a probléma? Szerencsére másnap kedden a logopédus néni szépen beírt mindent a füzetbe, mit gyakoroljunk és hogy mivel van a gond. Bizony nem berreg a r betű! Bár önmagában a "br" "tr" betűkapcsolattal semmi gond, de hogy hogy megy a kisautó? kérdésre hát bizony nem pörög a nyelv. Szóval ez a kisautó nem megy :-), nem mondja hogy brrrrr.

A füzet elején más hangot nem láttam beírva, reméljük ez azt jelenti, hogy tényleg csak ennyi a probléma. A gyakorlás rendszeres, mindennap ismételgetjük amit kell, erre elég a reggel vagy délután az ovi, iskola és a lakhely közt megtett út.

Érdekes egyébként az élet, épp attól kezdtem el félni, hogy milyen lesz jövőre ha három gyerekkel kell tanulni, mert most Áronkára sokszor alig van idő, szégyenletesen keveset játszok vele. Talán ez kell hozzá, hogy ő is foglalkoztatva legyen és üljek le mellé, mert bizony egy kifestős foglalatosság mellé sem kellek én, mesét is tudnak olvasni a tesók neki. Az autózásról és egyéb fiús dolgokról nem is beszélve. Na de ez a beszédgyakorlás bizony már azt jelenti, hogy VELE is foglalkozni kell.

A másik furcsa véletlen ezzel kapcsolatban tegnap ért. Sorban álltunk a pénztárnál, mikor a mögöttünk álló hölgy megkért, hogy vigyáznék - e a kosarára, mert valamit elfelejtett venni de mindjárt jön. Jött is, és mire sorra kerültünk a pénztárnál - nem tudom miért, az intersparban mindig a sorbanállás a hosszú - addigra megbeszéltük ki mivel foglalkozik és kiderült, hogy logopédus. És rögtön adott tanácsot (és egy névjegykártyát is) hogy mit gyakoroljunk, mi a leghatékonyabb módja a pergő nyelvnek. Fura véletlen.

Tegnap délután egyébként az oviban telt a napom. Őszi nap volt. Régen erre szombat délelőttönként került sor, akkortájt még egy fürt szőlő volt a belépő, aztán daráltuk, préseltük, ittuk a mustot. Évek óta viszont péntek délután van az őszi nap. És épp azon gondolkoztam, hogy Áronkával még nem is voltam. Mindig mamáék mentek vele. Most elhatároztam hogy a pluszóráimból - amik a munkahelyen gyűltek - kicsit tudok áldozni és korábban eljövök, hogy ott lehessek vele az őszi délutánon. Főleg, hogy ilyen kérés előzte meg csütörtökön: "anya, az lenne a legboldogabb napom, ha ott lennél velem az őszi napon". Így aztán ott is voltam, voltunk, mert mamáékat is hívtuk. Kezdődött egy kis vidám műsorral, ahol a gyerekek énekelgettek is, majd sorban álltunk az arcfestésnél - félelmetes pókember lett Áronunkból, majd három ugrálóvárban volt lehetősége ugrálni, póniciklin lovagolni, (ez nagyon jól ment neki), voltak csodakutyák, tűzoltóautó, kézművesasztalok - itt addigra Adrikát is elhoztuk az iskolából és vele ügyeskedtünk miközben a volt óvónénijeivel beszélgettünk. Éhen-szomjan nem maradtunk, volt hot-dog, sült kukorica, gofri, tea. És az idő is kegyes volt hozzánk, a héten volt már annyiszor rossz idő, de tegnap délutánra még a nap is kisütött. Nem kellett dideregnünk. Brrrr