Azt terveztem, hogy írok Áron iskolai felvételéről-nem felvételéről, minden nap várjuk az értesítést, levelet, hogy a fellebbezésünk eredményes volt-e. Ezidáig nem kaptunk semmit se, ugyanakkor akit felvesznek-felvettek azoknak jövő héten már beiratkozás.

Hogy mi történt eddig?

Beadtuk a jelentkezési lapot abba az iskolába, ahová a tesók is járnak. Ez a suli az egyetemhez tartozik, ezért kell ennyire korán beadni a lapot, gyakorlatilag az oviban még nem töltöttünk ki semmit sem arról, hogy megy-e suliba, vagy nem megy. Teljesen természetesen kezeljük gyakorlatilag születése óta hogy hat és félévesen iskolás lesz. Valami nagyon nagy dolognak, gondnak és értelmes magyarázatnak kellene amögött állnia, ha nem akartuk volna most iskolába íratni, járatni, így meg, hogy ráadásul tényleg nincs olyan oka, hogy visszatartsuk, csak azért hogy játsszon egy évig....a veríték kiver ettől  a mondattól, ha halljuk - megy suliba. Még azt figyelembevéve is most akartuk-akarjuk suliba adni, hogy a következő tanévben csupa jó tanítónők vannak, nemcsak az első két évben   hanem harmadik-negyedikben is, szemben azzal, hogy most gyakorlatilag egy osztályhoz ragaszkodtunk. A pedagógus személye miatt, de ezt aki olvas rendszeresen minket, az tudja. Természetesen nem körzetes iskoláról van szó, van még pár ilyen a városban  -  a jobbaknál ugyanez a helyzet, nem mendemonda: 7éveseket előnyben részesítenek a felvételnél, protekció és protekció és protekció kell. Az én szívfájdalmam, hogy én erre itt rákérdeztem, hogy ugye nem gond, hogy a gyerek márciusi, és sem az igazgatóhelyettes, sem pedig az igazgatónő nem mondta hogy gond lenne ezzel. Ig.helyettes kihangsúlyozta mikor megkérdeztem, hogy ugye testvérgyerekként biztos felveszik - hogy igen, bezzeg más jónevű helyi iskoláknál ez nem alapdolog, csak itt ( a mundér becsülete, ugye). Később kiderült hogy mindenhol, csak itt nem.

A gond az, hogy ha itt nem sikerül, akkor mindenről lemaradtunk. Mivel anyukámék és a mostani iskola közelsége szempont, szét kellett nézni a környéken lévő nem körzetes iskolában...ami persze a miénknek helyi szinten a fő vetélytársa...február 10-e körül érdeklődni elég késő volt, mert bár a jelentkezéseket oda majd rendesen április körül kell beadni (vagy mikor) amikor a többi suliba is, de a szülőket, gyerekeket az első félévben fogadták. Erről a listáról így lemaradtunk. Ugyanígy jártunk egy másik sulival is, ahová képesek lettünk volna bevinni a város közepébe is, ez a római katolikus iskola, de oda is már gyakorlatilag utólag adtuk volna be a jelentkezési lapot. És persze egyik iskolánál sem tudtunk arról, hogy milyen tagozatok vannak, melyik tanítónénit lehet választani, érdemes választani, mert annyira biztosak voltunk abban, hogy testvérgyerekként bekerül ide hogy sehol máshol nem érdeklődtünk.

Maradnak a körzetesek tehát. Szerencsés helyzet, a tuti mondat, miszerint a körzetes sulikat az jellemzi mindegy hol laksz és melyik körzetben: hogy az nem jó. nekünk négy iskola közül lehetne választani akár kettő jót is. Ahol mi lakunk a nagyváros falusi városrésze, ami szintén két részre osztható, mindkettő egy-egy általános iskolával, illetve a nagyvárosban kettő. A hozzánk legközelebbi falusi iskola majdnem két km-re van. Ahhoz hogy ide járjon, és a tesókat bevigyük a városba, majd beérjünk a munkahelyre Áronnak a suliban kellene lennie reggel 3/4 7-kor. Délután a jóégsetudja ki hozná haza. vagy mi miután összeszedtük a gyerekeket és utána jönnénk ki - délután 5 után - majd mehetnénk vissza a zenedébe, vagy akárhová...vagy nem is tudom. A két városi körzetesből az egyik útbaesik a nagyok sulija felé, háperszehogy az a legnépszerűbb. Esélytelen, hogy felvegyék - főleg hogy ott is, mint mindenhol már lezajlottak az ismerkedések a leendő tanítónénikkel, az iskolával, a nyílt napokon jelenlévők listája már megírva. Maradna tehát a négyből az az iskola, ahová meg nem akarjuk járatni. Ha beírjuk hogy megy suliba akkor valamelyik körzetesbe muszáj lesz felvenni, de akkor nincs visszakozás, menni kell neki suliba. Marad a verzió, hogy marad az oviban.

Maradjon akkor oviban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a csoport amelybe így kerülne épp a mostani csoportja mellett van. Pont vannak ismerős gyerekek, illetve ha reggel korán érkezünk abban a csoportban kezdenek, tehát az ovi 8 csoportja közül épp őket ismeri legjobban. Közösek a dajkanénik is, ugyanaz a mosdó tartozik a két csoporthoz, tehát csak ki kellene bírnia egy évet még...Nos hát ehhez semmi kedve senkinek. Áron unja az ovit, mindent kitalál, hogy ne keljen mennie. Kinőtte. Szeret játszani, de iskolába szeretne járni. Arról nem is beszélve, hogy biztos mi rontottuk el, de mivel eszünkbe sem jutott az elutasítás, így mindenki arra készült, hogy iskolás lesz most szeptembertől. Iskolatáska, teljesen felszerelve megkapta karácsonyra, mondja hogy ő  melyik iskolába fog járni, hogy ő hatésfélévesen megy suliba.

Megírtam hát a fellebbezést. A döntés előzményeiről annyit tudunk, hogy csak a korával volt a gond. 78 gyereket vettek fel, több mint 150 jelentkezőből, 50 testvérgyerek. 5 testvérgyerek lett elutasítva, ezt nem tudom hogy 50+5 jelentkezett akkor vagy 45+5, de nem is érdekel, mi közte vagyunk. A gond, hogy fiatal. És kicsi, ezért fáradékony lesz. Nos, Adrika osztályában a legfiatalabb gyerek a legjobb tanuló, május 20-i. Nem, nem mondom, hogy zseni a gyerekem, de az a kisfiú például már szinte az, és valóban voltak vele magatartásproblémák elsőben, de mint kiderült épp a zsenisége az oka. Szegényke magában matematikai problémákon törte a fejét...Nos, Áron nem tart itt, de Andor viccesen így fogalmazott: akkor Áront jövőre rögtön másodikosnak veszik fel? (nem, tanárnak).

A fellebbezésben is természetesen ezeket hangsúlyoztam ki, hogy ne döntsenek a kora alapján, hogy a nagyszülők is napi áldozatot hoznak a gyerekekért, hogy nem akarjuk a három gyereket többfelé vinni reggelente és összeszedni délutánonként, és hogy a suli pedagógiai programja és a családjogi törvény is kitér arra, hogy a testvérgyerekek előnyt élveznek a felvételnél. A suliba jelentkezésnél nem tértem ki rá, hogy ír-olvas-visszafelé is olvas - visszafelé számol és inkább a kivonást szereti mint az összeadást, de a fellebbezésnél, ha lúd legyen kövér hát kihangsúlyoztam. és akkor még be sem tudtam számolni arról,amit pénteken megtett (több napi nekifutásra az igaz), de kiolvasta a Bóbitát. (Áron, melyik a kedvenc versed? - érdeklődöm, hogy érti-e amit olvasott, vagy csak a szeme jár. "nincs kedvencem, de azok a mondatok tetszettek, hogy "nyelve csípős, mint a lúg" és "tornyot visz az orrán").

És hogy kiket vesznek akkor fel? Van, lesz aki novemberben már nyolcéves lesz. Andoréknál van egy ilyen kisfiú, semmi előnye nincs, hogy idősebb. Adrikáéknál is van egy kisfiú, aki 2001 decemberi - sportban erős. Jó focista...Testmagasság? Adrikáéknál a 2. legidősebb kisfiú a második legkisebb...Mi sem vagyunk túl nagyok, nehogy már amiatt fáradjon, mert nem nagynövésű...

Lesz ami lesz, várjuk a papírt.

És ami még ebben a hónapban történt, egészen pontosan ma. Nem lett még elegünk a kórházból. Délben telefon az oviból, Áron elcsúszott a mosdónál, padlóba beverte az állát, felhasadt...baleseti sebészet. Áron felismerte hogy ott már jártunk, két éve a kezével tört be egy üveget akkor. A kétésfélórás várakozás eredménye egy öltéses érzéstelenítés nélküli varrás. Varratszedés 10 nap múlva. A munkahelyemen már szinte vigyorogva mondtam, hogy így jártunk. Annyira ránk jár a rúd mostanában.

Vannak azért sikerek is. Pénteki országos matekverseny egyelőre megyei fordulójában nagyon szépen helytálltak mindketten. Nem jutnak be az országosra, de nagyon szép pontszámuk lett! Adrika egyébként versenyről versenyre jár. Múlt héten volt a szolfézs, ami nem sikerült, szerdán lesz egy hegedűfellépése, csak úgy jelentkezett rá, csütörtökön helyesírási verseny, jövő héten kétféle természetismereti verseny, kedden és pénteken. Mindezek mellett szinte ötösön kívül nem látok más jegyet az ellenőrzőjében, legfeljebb 5*-osakat. Andor is meggyógyult, pár napja jár iskolába, felvette az ütemet, mégiscsak sok a kétheti kimaradás. És készülünk a farsangra, ami az oviban szerdán, a suliban pénteken lesz.

És végre vége lesz a februárnak! Jobb márciusban reménykedünk.