Vagyis indult, két hete.

Amikor is vasárnap szokatlanul korán elindulva (még dél sem volt!) kigördült a jól megrakott autó házunk elől és indultunk ezúttal nem a Dunántúlra hanem a közeli Zemplénbe-Cserehátra. Hernádvécsére, a nemrég megnyílt kastélyszállóba indultunk és persze hogy az elkövetkező 5-6 nap alatt felfedezzük a környékét és pihenjünk, mert az bizony nagyon ránk fért már.

A szállást ezúttal elég későn foglaltuk le és a foglalás után olvasgattam el néhány cikket róla, mikor kiderült, hogy a felújítója egy debreceni vállalkozó, ennek ellenére én tényleg véletlen bukkantam rá. A a cél az volt, hogy Zemplén vagy környékén JÓ szállást találni. Gondoltuk ez nem lesz lelakott, hamár márciusban nyílt.

Érkezésünkkor rajtunk kívül talán egy család ha lehetett, ez rögtön a vacsoránál kiderült, ugyanis svédasztalos vacsora volt a foglalásban, de a honlap szerint és a visszaigazolás szerint is 15 fő alatt ez étlapos választást jelent. Ez első este és másnap reggel jelentkezett, reggelinél olyan félsvédasztalos megoldás volt, hideg ételek kinn, meleget kérésre készítettek. De a másnap reggel még távol van.

Megérkeztünk és egy hatalmas galériás apartmant kaptunk. Szépen berendezkedtünk, majd átrendeztük a szobát, mert Adrika ágyát össze kellett tolnunk a tesói ágyával, a hűtőt áttettük, ugyanis a kihúzható ágy miatt annak ajtaját nem lehetett teljesen kinyitni, illetve volt a szobában 5 megbontatlan csomag szalagparketta, pont olyan amilyennel  a szoba burkolva volt (ezt nem is értettük miért, de később kiderült) és azt is elpakoltuk olyan helyre ahol nem volt útban.

Az apartmanunk egyébként a kastély - az egykori aradi vértanú Vécsey nagyapjáé volt - tetőterében a régi magtárban kialakított részben volt, amit, mármint  a magtárat, a felújító tulajdonos úgy rendezett be, mint egy kis várost, el is nevezte minicitynek. A szobák, apartmanok, mint egy városban a házak úgy simultak bele a térbe.

A felső kép pl a szobánk felső ablakából készült, onnan látni rá a "városra", abból az ablakból ami a következő képen látszik - ott áll Adrika. A szobánk mellett volt egyébként egy színpad, de ott most nem volt előadás, néző sem nagyon volt rá, műsort legfeljebb mi adtunk esténként  amikor otthon voltunk, ahogy szoktunk, nagycsaládos módra...

A harmadik képen is látszik, hogy háttérben a színpad, hátunk mögött a házunk, aminek a negyedik képen látható kis "franciaerkélyhez" hasonló előkertje volt. Több  apartmannak volt terasza, saját székekkel, nekünk ilyen jutott, vagyis ezt kaptuk.

Szépen berendezkedtünk, ahogy szoktuk kipakoltunk, végülis 5 éjszaka nem kevés, érezzük magunkat otthon.  Majd felfedeztük kicsit a hotel udvarát és indultunk vacsorázni.

Az udvaron volt kerti tó, ahol csónakázni lehetett, állatsimogató, sportpályák, lovaglási lehetőség és a környék tiszteletére cigánypanoptikum, illetve a környező országok térképalaprajza, egy kilátó - amire így hirtelen emlékszem.

És persze felfedeztük a kastély csodaszép belsejét is.

Utána az elkövetkező napokat terveztük. A hotel honlapján rengeteg úticél van feltüntetve mit érdemes megnézni a környéken, közelben s távolban és ezek nekünk is nagy segítséget adtak, bár magunktól is hasonlókat terveztünk.

Mivel vasárnap érkeztünk és hétfőn általában múzeumi szünnap van országunkban ezért rögtön külfölddel kezdtünk, mégpedig Kassával.

Nem tudom ki hogy szokott kirándulni indulni más országokban úticélt megtalálni, nos...nekünk a parkolás a legnagyobb gondunk, azt hiszem. Bolyongtunk pár kört, mert bár parkolót találtunk rengeteget, de mindegyik sms parkolásos volt, mire végre nagy nehezen találtunk olyat is viszonylag nem túl hosszú sétával a központi részhez képest, ahol eurót is elfogadott az automata, igaz előbb azt is váltani kellett, mármint apróra, mert a papírpénzt sem fogadta el. No, ennyi kitérő után tényleg nyakunkba vettük a belvárost és kerestük a híres dómot, amit Szent Erzsébetről neveztek el, és ahová egyébként II. Rákóczi Ferenc hamvai is vannak temetve. Bár nem emiatt mentünk, hanem hogy megcsodáljuk azt a gyönyörű gótikus templomot, és méretéből adódóan könnyen meg is találtuk.

Bementünk, benn fényképezkedni nem lehetett, csak bizonyos összegért, bár nem tudom azt kiszedte volna be, mert nem láttunk senkit, aki ezzel foglalkozott. Egyébként felújítás volt a dómban így magát a híres sírhelyet sem láttuk, csak az emléktáblát a templomoldalában, ami utalt erre hogy itt van eltemetve, bár ezt már az iskolásaink is tudták - negyedikben tananyag!.

Kassa egyébként nagyon szép város, egymást érik a szebbnél szebb épületek, amelyek talán mindegyike valamiről híres. Vagy egyszerűen csak szép. Kár, hogy a gyerekek még nem értékelik ezt kellően, így elég nyűgösre sikerült a városközpont nézés, pedig a dómon kívül mást nem is néztünk meg belülről. És még fagyiztunk is!

Néhány kép Kassa belvárosáról:

A nyaralás folytatása egy másik posztban:-)