Amikor nyűgösek és kevesebbet alszanak, akkor biztos újabb fejlődési ugrás van.
És tényleg.
E héten történt: egyedül hajtja a hintalovat. Szépen melléáll, és elkezdi hintáztatni, közben a fejecskéjét mozgatja (a sajátját..). Felültetem a (magas) lóra (ami egyébként kölyökoroszlán) és hintázik. Egyedül. Sokáig.
Egyik ilyen alkalommal a hintázást élénk vavavavava (végtelenszer) kísérte. És közben nézem, hogy valamit nagyon néz a polcon. Igen, egy kis plüsskutyát! Többszörösen tesztelve: a kutya, az vavavava. Megjegyzés: a kutyát nem vau-vaunak hívjuk, mert ettől a hideg kiver, hanem kutyának, de mindig hozzátesszük, hogy azt mondja: vau-vau. Ugyanígy cselekszünk minden állattal, de pl az óra sem tik-tak, hanem óra, de azt mondja, hogy tk-tak.
Egyre jobban rámolgat, pakolgat és próbálkozik az egyedül állással. van mikor mind a két kézzel megfogja álló helyzetében a játékait és annak esés a vége, de már nem annyira hamar, értem ezalatt pár pillanatig.
Tegnap szépen tologatva maga előtt a széket, mendegélt. Közel a járás, asszem.
És ma először tapsolt is! Gyakoroljuk már régóta, mint ahogy a pápá intést is, ma a tapsolás sikerült. Ügyesebb, napról-napra.
Utolsó kommentek