Van három dolog ami nagyon nehezen megy amikor egy posztot  megírok. Az első a cím, a második a hogyan kezdjem el,  a harmadik pedig a hogyan fejezzem be.

Itt most a címen nem gondolkoztam, de be kell valljam többször is végigmondtam magamban hogy amiről írok hogyan is vezessem be. Elöljáróban ezt most közzé is teszem.

Az első kezdésem az lett volna, hogy bár naplóról van szó és naponta illene vezetni, azért szerencse, hogy mégsem ezt teszem. Mert ha egy héttel ezelőtt, hétfőn este írom meg amiről itt szó lesz, akkor bizony füstölgött volna a gép, átvéve a hangulatomat.

A második kezdés szólt volna arról, hogy nekem valamiért az a sors jutott, hogy Andort kell a legjobban féltenem, aggódnom miatta. Vagy egyszerűen ő a legpechesebb fajta. Már 7 éve pár napos babaként szembesültünk egy nyelvfelvágással, azzal hogy a baba extra bukós, hat hetes korára két hemangiómával,  alig 3 évesen következett a szemüveg, kicsit sem megijesztve minket, miszerint mekkora baj is lehetett volna ha nem időben derül ki a baj (ma már semmi különös). Az oviba beszokás és az ott eltöltött évek kudarcairól pedig bőven számoltam már be e blog lapjain. Az iskolai életéről meg ezután fogok. Közben volt a logopédia, az aggódásom hogy nem lesz-e diszlexiás, emiatt nevelésibe jártunk, a magatartása miatt nem lesznek e gondjaink - emiatt is állandó aggódás. 

A harmadik kezdés valahogy úgy lett volna, hogy lehet egyszer nekem is fel kell adnom az elveimet, tévedhetek én is. Jelen esetben a pedagógust válasszuk (iskolát, óvodát stb) avagy tagozatot, csoporttípust. Pl ovis csoportnál én ragaszkodtam a homogén korosztályoshoz, míg másoknak  a vegyessel vannak jó tapasztalatai. Iskolánál egyértelmű volt melyiket választjuk, ott a tanítóválasztást az nehezítette, hogy a három osztály három különböző tagozatot jelent és úgy gondoltuk 2 évet kibírunk bármelyik pedagógussal de mondjuk nem nehezítjük meg azzal a gyermek életét, hogy heti több órában tanuljon azért művészetet mert mondjuk ott jobb a tanítónő, holott a gyermek sosem volt nagy képzőművész-alkotó, netán nem a német nyelvet erőltetjük neki a jobb pedagógus reményében mikor mai világunkban az angollal azért még mindig jobban lehet érvényesülni.

Itt jutottunk el odáig, hogy a mai témámról írni kezdjek.

Múlt héten fogadóóra volt az iskolában. Én még eddig olyanon nem voltam, mint rendszeres olvasóim tudják nagyon hűen járok szülői értekezletre, de fogadóórára sosem kellett mennem. Adrikáéknál tavaly mondták is hogy csak az menjen, akinek gondja van. Andornál viszont úgy gondoltam, hogy mivel erősen érzem még mindig a kommunikáció hiányát iskola és szülő közt így  megyek. Konkrétan nem volt nekem semmi gondom sem a gyerekkel, hisz a két hetes feketepontszerzési időszak után is bevonultam megbeszéltem a tanítónővel, hogy ismerem a fiamat millyen eleven. Azóta magatartásbeli gondok nincsnenek vele, inkább egy kis félreértés volt (gondoltam én) írásból. Szóval csupán érdeklődési szinten mentem be. Matematikából kérdésem sem volt, egyszerűen csak rákérdeztem minden rendben van-e, mert azért az előzmények miatt mégiscsak aggódtam, hogy érdemes volt-e a pedagógus kontra tagozat miatt a matematika tagozatot erőltetnem nála is. Úgy tűnik itt rendben vagyunk.

Elég sok hasonló gondokkal küszködő szülő jelent meg, így először minden anyuka (apuka) beült kiselsőse padjába és végignézte a füzeteit. Andorék iskolaotthonos rendszerben tanulnak, hétvégi házikkal ellátva. Van egy írásfüzetük, amibe írásbeli házit szoktak csinálni. Ez általában másolást jelent. Andor ezt a füzetet úgy hozta először haza, hogy ki volt belőle tépve az első lap. Valamit le kellett volna másolni újra, de mivel az üzenőben nem volt semmi üzenve, így az áthúzott szavakat írtuk le. Legközelebb megint volt egy kitépett lap, illetve hazaküldve egy osztálytárs kislány füzete, arról másolja be a hiányzó dolgokat. Meg lett csinálva kérés szerint.

Aztán jött haza a másolandó lapokkal, amit mi szigorúan aszerint másoltuk le ahogy volt. Kiderült, hogy az elválasztva leírt szavakat egyben kellett volna. Legközelebb, egy hét múlva ezt pótoltuk, az új házival együtt. Múlt hétfőn a fogadóórán azzal szembesültem, hogy a füzet aljára ráírva hogy miért nem csináltad meg, pedig már kétszer hazaküldtem a füzeted (gondolom ezt a gyermek el sem tudta olvasni), következő lapon majdnem ugyanez a szöveg, hogy most már csináld meg egyedül. Feketepont. Közvetlen a pótolt lecke alatt.

Házi feladat készítés nálunk: Adrika megcsinálja egyedül, én a végén ellenőrzöm. Andor mellett ülök, bár egyedül is megcsinálná, de látni szeretem az írását, miután rájöttem majdnem minden betűjét valamiért rosszul írja. Andor házi feladatát igyekszek Áron alvásidejére beilleszteni, de volt már, hogy az utolsó betű leírása után Áronunk épp felkelt. Szóval épp betartott míg aludt (a házi).

Visszatérve a fogadóórára. Egyből lett indokom is mivel lépjek a tanítónő elé. Rögtön azzal kezdtem, hogy nem értem mit kellett volna csinálni, hisz itt van a kész házi feladat. (arról nem szóltam, hogy miért kapott érte fekete pontot, mikor kész). Hát pedagógusunk nem vette észre, hogy épp a pótolt házi után véste be a hiányosságokért járó feketét, szóval ott szembesült vele, mikor én mondtam neki. Hát innentől már jól nem jöhetett ki egyikőnk sem a beszélgetésből, azt hiszem. Mindegy, bebizonyítottam, hogy kész a házi. De nekem mégsem lehetett igazam. Lapozgatás a füzetben, miszerint az írása olvashatatlan lesz ha így folytatja (?). Otthon férjemnek mutattam, mit szól ehhez? Mármint megmutattam neki azt az oldat, ami hűde ronda. Férjem: mi a baj ezzel, ez nagyon szép. Hát mondom, emiatt lesz pedig pár év múlva olvashatatalan a fiunk írása. Tehát naponta két sor betű írása a házi. Kibírható. Azért nem több, nehogy megutáljon írni. (már késő)

Aztán rátértünk az aznap írt dolgozatra. Ismerős volt, tavaly Adrikáék is írták. Két dolgozat egy nap alatt. Mert volt A  és B csoport mindkettőt megírták. Az elsőben egy hiba volt (39/40 pont) a másodikban 5 (35/40 pont). Ez utóbbival kezdtünk, nehogy már elbízzam magam. 87,5%. tanítónő: ez nem rossz, ezzel csak egy gond van. Legrosszabb lett az osztályban. (ez különösen nem vert le). A másik majdnem hibátlan dolgozatért sem kapott dícséretet. Bár el kell mondani, hogy azért annyira nem is bántott, mert mondta, hogy kevés a pont, nyilván egy hibapont nagy százalékesést jelent. És egy mondatot rosszul értett ami rögtön 3 hibapontos, könnyű volt így összeszedni a minuszpontokat. A dolgozat eredménye miatt nem izgultam, főleg mikor kiderült másnap, hogy 11 hibátlan dolgozat lett és eszembejutott, hogy 15 gyerek van az osztályban aki eleve úgy kezdte, hogy olvasni tudott.

Térjünk rá  a magatartásra. Ebben is abszolut következetlenség uralkodik. Mert van aki azért is kap feketepontot, mert beszélgetett az ebédlőben van aki meg azért sem, mert már harmadszor verte meg a társát. Volt hogy szólt a sértett fél a  tanítónéninek, mire azt a választ kapta, hogy majd ha legközelebb rossz lesz kitalálunk valami büntetést. Andort egyszer úgy hátbaverte ez a gyermek, hogy leesett a szemüvege, kiesett belőle a lencse, szerencsére nem tört el. Hát nem kapott érte büntetést a gyermek, bár Andor egész délután szemüveg nélkül volt kénytelen lenni, nem tűnt fel senknek sem, hogy szemüveges gyerek miért is van anélkül.

És itt sorolhatnám a végtelenségig a sérelmeimet.

Még mindig nem egyértelmű, hogy mi a házi. Adrikáéknál minden  be van írva az üzenőbe, pedig már másodikosok. Nem csak a házi, hanem minden iskolával kapcsolatos. dolog. Itt kevésbé. Ők mindennap hazahozzák a tájékoztatót is, Andorét most láttam először. Beleírva egy szeptemberi jó magatartás (miért jó?) és egy piros csillag matekból ami a hibátlan dolgozat jele (mikor írták vajon?). Itt azt sem tudjuk mikor írnak dolgozatot, tudáspróbát, Adrikáéknál mindig be van írva. Maradt a kommunikációs szakadék. És maradni is fog. Mert ha mi szülők kérünk, nincs válasz. Gyerekek elmondása szerint tanítónéni csapkodta a füzetet(?) miután elolvasta anyuka beírását.

Andor egyénként szeret iskolába járni és szereti mindkét tanítónénijét. Olvasásból nagyon szépen halad, hihetetlen, hogy még nem tanultak minden betűt, mégis most már mindent el tud olvasni (Adrika ismerte a betűket nála azért nem lepett meg a dolog) Arra a kérdésemre, hogy írni vagy olvasni szeret jobban azt a választ kaptam, hogy olvasni. Miért? Mert írásnál mindig bemelegszik a keze. Szerintem elfárad, vagy elzsibbad. Szorgalma töretlen, és csak remélni tudom, hogy ő nem érzi azokat a kétségeket, amik bennem megvannak. Ha lesz több próbálkozás, hogy megutálja az iskolát vagy a tanulást, vagy több negatív megkülönböztetés éri, akkor nem leszek tétlen. Egyelőre hagyom a dolgokat  hogy alakuljanak maguktól.