Talán ez a hét volt a hónap legzsúfoltabb hete, még úgy is, hogy a négynaposra tervezett munkahelyi inspekció elmaradt...
Hétfőn fogadóóra volt a suliban, meghirdetve 17-19-ig. Ide sem jártam, míg csak Adrika volt sulis. Az ő osztályába elvileg nem is kellett volna most sem menni, minek, nincs gond. Nem dicsekvés, de csak azt kérdeztem meg, hogy a szombati versenyre hány órakor induljunk, együtt megyünk-e konvojban, vagy majd a helyszínen találkozunk...és még két hasonló kérdés a keddi diákkonferenciával kapcsolatban és a csütörtöki másik verseny eredményhirdetésével kapcsolatban...szintén szervezési kérdések.
Nem tudtam le ennyivel Andorék tanítónőit. Hatalmas sor előttem. Osztályfőnöküknél kb 2 perc alatt végeztem, viszont ott tudtuk meg ki az akit a magyartanár is szeretne látni. Sejtettem hogy közte vagyok, hisz a jegyek nem túl szépek, viszont ezek a jegyek mégsem idegesítenek annyira mint az első két évben. Ugyanis a fiú nem rontott semmit, kerek négyes irodalomátlaggal és igaz hármas nyelvtanátlaggal bír jelenleg, de ahogy jelenleg a többiek is állnak az osztályukban nem olyan rossz eredmény ez. Oké, nem hasonlítom a gyereket, csak magához, én még így is fejlődést vélek felfedezni a rengeteg nyelvtani, helyesírási és figyelmetlenségből adódó hiba mellett is, szerencsére ezt meg tudtam nyugodtan beszélni a tanító nénivel is. Az új magyartanítónénivel egyébként elégedett vagyok, bár nagy volt az ijedelem, mert szigorú pedagógus hírében állt, kellően be voltunk ijesztve az előző két évben, hogy mi lesz majd ha harmadiktól xy lesz a tanító néni! Szigorú is, rontott is az osztály, de legalább következetes a pedagógus és nem arcra osztályos és szülői szorgalomra...Mellékesen még jó hírrel is tudtak szolgálni Andor mindhárom tanítónénije azt mondta, hogy sokat jelentkezik órán, jókat mond. Két évig ez volt a fő probléma, hogy nem jelentkezett, nem volt elég aktív. Szóval elégedett vagyok.
De nem is ez a lényeg, hanem mikor kijöttem a teremből és végeztem és hazaértünk már 1/2 9 volt. Így indult a hétfő.
Kedden Adrika ment a diákkonferenciára - ez tulajdonképpen egy könyvismertetőt jelentett, 28 gyerek mindenki negyedikes tartott pár perces bemutatót, egy olvasmányélmény elmesélését. Nem ért véget délután 5-ig, egy kis csúszás és mire hazaértünk megint 7 órát közelítettük.
Szerda, csütörtök önmagában is hosszú nap a hegedülések miatt. Ráadásul csütörtökön Adrikának menni kellett a másik verseny eredményhirdetésére, ott derült ki megy-e még egy országos döntőre vagy sem. Nos, negyedikek lettek a megyében, ugyanannyi ponttal mint a harmadikok és az első kettő jutott tovább. Szóval nem.
Mentünk viszont tegnap döntőzni. Nagy izgalom előzte meg, első országos döntős szereplés. Kívánom, hogy minden szülő élje át ezt az érzést, minden jót ami ezzel együtt jár! Sajnos nem úgy sikerült, mint tervezték, de a 15. helyezés nagyon szép, 29 döntős csapat között, beleértve, hogy a megyeinél 49 csapatból lettek elsők és így kerültek be a tegnapi döntőbe.
A fővárosi utat összekötöttük egy rokonlátogatással, és egy IKEA körúttal is. Apa még sosem volt ott (Ikeában..), de szerintem máskor sem megy.
Frissen, üdén várjuk az új hetet, ami nem mellesleg Andorunk szülinapjával kezdődik:-)
Utolsó kommentek