Megint eltelt egy hét, mire ismét írok kiscsaládomról.

Az emlékek cím onnan jutott eszembe, hogy Áronka fejlődéséről felelevenednek az emlékek, hogyan is volt ez már kétszer?
Időközben Áronka hathetes lett, illetve ma már épp hét.
Érdekes nem hiába határ a hat hét, valahogy tényleg olyan sok változás van épp akkor velük. Már egyre gyakrabban látok igazi mosolyt az arcán, nem olyan "egyik arcfél felhúz" típusú asszimmetrikusat, hanem valódi mosolyt.
És hát az emlékek...Egyik reggel arra ébredtem, hogy Áronka sír. Persze éhes, hajnal van - mikor bementem a kisszobájába, el volt fordulva, mint az óramutató és a feje az fejvédő és a rács közt volt, egy másik nap pedig a keze volt ott és akadályozta a kalimpálásban:-)
Persze erről az elfordulásról rögtön eszembe jutott, hogy Adrika is hányszor elfordult így és Andorka is, csak talán nem három hetesen először, mert Áronkánál bizony legelőször ennyi idősen tapasztaltam.
Másik ilyen emlékidőző volt, hogy a takarót lerúgta magáról, hálózsákban.  Ezt is nagyon sokszor tapasztaltuk már két gyermekünknél.
És egyre többször mond véleményt, gőgicsél, persze még nem folyamatosan csak egy-egy szótag erejéig.