Őszi szünet volt az iskolákban, s mivel ilyenkor az ovikban is összevont csoportok vannak, ezért Adrika és Andorka is itthon őszi szünetezett velünk. Még 24-én elmentünk G.mamáékhoz, kipróbáltuk a hajnali utazást, ami azt jelentette, hogy Apa és én éjjel kettőkor ébredtünk és 4 előtt sikerült elindulnunk itthonról. Bárcsak hazafelé is így döntöttünk volna, hogy s hogyan nem történt - 7 óra alatt sikerült visszafelé megtenni az utat az egyébként 5 és negyed -  5 és fél óra helyett. A mamáéknál töltött pár nap persze jól telt, pihenéssel, kikapcsolódással, kis munkával, segítséggel.

Kedden jöttünk haza, sajnos Apa már másnap ment dolgozni. Szerdán jött a védőnőnk is Áronunkat meglátogatni: szerencsére minden rendben, dícsérve volt. Pénteken anyukáméknál voltunk, csizma-bakancs vétel volt betervezve a gyerekeknek és nekem. Hihetetlen, de sikerült mindhármónknak venni - egy nagyobb vagyon volt, amit a cipőboltokban hagytam.

És a gyerekek...Mamáéknál Áronunknak nem nagyon volt étvágya, azóta sem túl nagy, mielőtt elutaztunk sokkal jobban evett. Várom már a hétfőt, hátha végre helyreáll az a napirend, ami már egész jól működött, mikor kettesben vagyunk itthon Áronkával.

Tovább ügyesedett a mozgása, már szinte mindig felkapaszkodik, a játszóasztalkában kapaszkodva is feláll, és most tartunk ott, hogy elfárad, de nem mindig tudja-meri elengedni  a kapaszkodót és akkor sír.

Áronunk egyre beszédesebb lett, már tisztán hallani lehetett a mama, apa szót, bár még ez csak a véletlen egybeesés eredménye.

Érdekesség, hogy amióta mászni tud egyre többet van a nagytesókkal egy szobában, szereti Andorka játékait (hát igen,  fiús játékok), testvérei pedig szívesen játszanak vele, rájuk bízhatom pár percre, ha valami dolgom akad pl. a konyhában.

Csütörtökön látogatónk is volt: Ági (kolleganőből lett) barátnőm a két kislányával. Kicsi  a világ, másnap is mentek látogatni, kiderült közös ismerőshöz: egy olyan anyukához, akivel Adrika születésekor voltunk egy kórteremben a kórházban. (és hogy nmennyire kicsi a világ, a négyágyas szoba egy másik akkori kismamája szintén közös ismerősünk).

Ennyi minden történt egy hét alatt!