Meghalt Boti, akiről már pár poszttal ezelőtt írtam.
A hírt tegnap olvastuk.
Alig három hete derült ki, hogy súlyos beteg, azóta nap mint nap csak őrá gondoltunk, imádkoztunk érte és valljuk be bíztunk a csodában, mert tényleg csoda lett volna...De már olyan szépen gyógyult, mikor az anyukája bezárta a blogot az idegenek előtt, hisz az emberek kíméletlenek. Ebből is lehet üzletet csinálni. Egy beteg gyerekből, kihasználva azt,hogy szülei mindent megtesznek a gyógyulásáért.
A múlt héten már egyszer görcsbe rándult a gyomrom, hisz az egyik blog róla szóló posztjában az egyik hozzászóló már a halálhírét keltette. Volt aki szerint az anyuka az egészet csak kitalálta. Ja, hogy beteg a gyermeke. Rossz vicc volna.
Érthetetlen kérdések, miért ő, miért pont ő, hisz még olyan pici, ártatlan baba volt és mégis mennyit szenvedett.
Élnie kellett volna még.
Nagyon bíztam benne, hogy meggyógyul, pedig súlyos volt a betegség és erősebb is mint egy 7 hónapos szervezet.
Elviselni ezt szülőként? - sosem fogják. Születhetnek és biztos fognak is még gyermekeik, de ez az egy mindig hiányozni fog nekik.
A szüleim kétszer élték ezt túl, hogy eltemették a gyermeküket.(gyermekeiket)
Húgom 1976-ban halt meg, fejtámláján a következő szöveg áll:
"kinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem is tudja mi a fájdalom"
Szerintem ez mindent elmond.
Nyugodj békében pici Botika!
Utolsó kommentek