Természetesen Áronról van szó, aki  húsvét előtti szombaton töltötte be ezt a babonás dátumot. Valahogy olyan hamar eltelt ez  a hónap is, még a hófordulós héten is mindenkinek azt mondtam, hogy egyéves, aki épp kérdezte a korát, mire szépen észbekaptam, hogy már 13 hónaposnak kell öregítenem.

Ez a hónap leginkább a lázzal, betegséggel, a szabadban járni tanulással, sok eséssel, bővülő szókinccsel,  és a fogzás és ennek "járulékos részeivel" telt, úgymint sírás, nyűgösség, éjszakai ébredések, köztünk alvások - és nem alvások, nade ennek eredménye a meglévő talán 12 fog, (ha nem több - ennyi látszik) és ennek öröme, hogy már kevesebb van hátra mint előre, mármint ha a tejfogakat számoljuk. Kicsit érdekes sorrendben bújnak ki egyébként ezek  a fogacskák, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mind szép egészséges legyen.

Miután elfújtuk a szülinapi gyertyát, egyre lazább anyuka lettem az etetések terén, így már gyakorlatilag csak a csoki a tabu, bár csodás csokoládés muffin formájában már ez sem, de az csak olyan kóstoló volt ;) Húsvéti csokinyuszit nem kóstolt, bár kapott szép számmal.

Húsvéti ünnepeket G.mamánál töltöttük, esemény és ingergazdag hosszú hétvége volt. Bár a locsolók száma minimális (Andor és Apa), de a készülődés természetesen maximális volt,  nagy családi összejövetelek mellőzve vannak, azért nem feledjük mit is ünneplünk, locsolás, tojásfestés, kukó készítés volt - együtt a gyerekekkel. És a szép tavaszi időnek köszönhetően rengeteg játék  - kinn a szabadban.

Míg Áronunk egy babonás hófordulóhoz érkezett, én pedig a babonás napon épp öregedtem egy kicsit. Hát ez már az a kor, amit nem illik leírni, maradjunk annyiban, hogy közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz.