Marikától kaptam hétvégén ezt a díjat, nem kis    meglepetésemre.

Először is nagyon köszönöm, jól esik, mert ez azt jelenti, hogy örömmel olvassa a családunk történésiről szóló bejegyzéseimet. Arról többször írtam már, hogy miért is írok blogot, miért kezdtem el? Nagyjából ugyanazt tudnám írni, mint az összes kismamablogot író  anyuka, hogy együtt legyen, hogy el ne vesszem az a sok emlék, történés  ami most a mindennapjainkat jelenti.

Azt is többen tudjátok, hogy ide általában szép dolgok kerülnek. Nem szoktam panaszkodni arról, ha valami "nem kerek", ha napjában századjára ordítom le a gyerekek fejéről a hajukat, mert megint nem úgy viselkednek, ahogy szeretném, kellene, koruknak megfelelő (?), vagy ezredjére utasítom a családot rendrakásra, a reggeli sírásokról, mert nem engedtem hogy kb. egy teljes iskolatáskányi plüss és egyéb játék legyen elrakva azért mert a suliban van egy nagyszünet, amikor játszani is lehet,  hogy mennyire nehéz sokszor érezni, hogy hiába vagyok itthon, még sincs elég időm annyit foglalkozni velük, amennyit szeretnék, hogy a csillagot is lehoznánk értük, de nem mindig értékelik, hogy mennyire szeretném ha többet lennénk együtt, ötösben és hagynánk a fenébe ezt a soha el nem készülő Petrocelli házat...(amit ugye készen vettünk), mert így is olyan rövid ez  az idő amit együtt töltünk és olyan gyorsan felnőnek a gyerekek és lassan már egyáltalán nem igaz, hogy ez egy babablog - ezért is nevezem első perctől kezdve családblognak.

Arról, hogy szívem szerint mindennap írnék valamit, de mire eljutok odáig, hogy írjak is, már vége a napközben szépen összeálló gondolatoknak. Arról sem írok, hogy érzek kudarcot a gyermeknevelés terén, már tudom, hogy vannak hibák amiket elkövettem/elkövettünk, de ki nem hibázik?

De erre is jó a blogvilág. Kiderül, hogy mindenütt "zajlik az élet", erőt lehet meríteni a mindennapokra ahogy elolvasom mások gondjait (bocsi, ez nem káröröm, egyszerűen csak megnyugtat).

Még azt le kell írnom ide, hogy én nem tudok írni. Fogalmazni. Soha nem is szerettem fogalmazni írásban, beszélni annál inkább. Valahogy görcsösnek érzem azt amit leírok, többször megfogalmazom, hogy érthető-e vajon mások számára, mert azért nyilván inspiráló, hogy tudom, mások is olvasnak. Kétszer ért az a meglepetés, hogy kilinkeltek olyanok oldalra, akiket én nem olvastam, de ma már mindennap benézek hozzájuk. Egyik épp Marika, akitől ezt a díjat kaptam, a másik Kendemami, aki még nemrég kezdett szintén egy saját családblog írásába.

Nem tudom tovább kell-e adni ezt a díjat, én mindenképp szeretnék megnevezni pár bloggerinát, akiket itt igazán a blogírás nagyasszonyainak tartok:-).

Akiket szinte napi rendszereséggel olvasok, azok oldalt ki vannak linkelve nálam. Ez a lista néha nő, ugyanis vannak akiket annyiszor olvasok, hogy előbb-utóbb zugolvasói mivoltomból kikerülve megemlítem, hogy olvassója vagyok blogjuknak és olyankor lesz nálam oldalt több név.

Díjat adni tehát azoknak fogok, akik engem is olvasnak, tehát tudják, hogy most ilyet kapnak tőlem:-) (illetve nem titkos a naplójuk)

Legelőször említem Cuckát. Azért legelőször, mert amikor kinyitom a blogomat, ő az első akinek a nevére klikkelek, mert valami fantasztikus humorral, lazasággal, szívvel számol be bővülő kiscsaládjukról, szerencsére igazi naplóíróként szinte naponta olvasni új történeteket Hunorról és a hamarosan megszülető Minkáról.

Ingrid - szerintem neki igazán a szíve ügye a blogírás, és művészien kivitelezett blogja van, Heléna igazán büszke lehet a róla szóló blogra, szerintem szívesen fogja olvasni és nézegetni a művészi fotókkal illusztrált naplót.

Bea - Mátéanyu, hamarosan szintén kétgyermekes család anyukájaként próbál sokunk örömére beszámolni Matyival töltött mindennapjaikról, családi utazásaikról, babavárásról, és mindezt szintén nagyon olvasmányosan.

Vörösbegy - őt szerintem nem kell bemutatni, több évre visszamenőleg olvastam végig az összes blogját. Titkosítani kényszerült a 4 gyermeke életéről szóló történeteket, nagy örömömre szolgált, hogy kaptam meghívót a további olvasáshoz.

Új kedvenc lett Daniella, aki nemigen olvas minket, nemrég találtam az oldalára és olvastam el előlről az elmúlt két év termését...na, itt nyugodtam meg, hogy más háromgyerekes család sem él nyugodtabban, mint mi, de humorral azért átvészelhető ez a pár év?).