Az oviból, iskolából minden délután anyukámék hozzák el a gyermekeimet, így legalább 4 órakor már kívül vannak a kapun, apuka leghamarabb 3/4 5-kor tudná őket elhozni. Oviból, iskolából viszont busszal elviszik anyukámék apa munkahelyére őket, a munkahely bejáratánál találkoznak, majd apa hozza haza autóval a gyerekeket.

A busz, amivel mennek, végállomása épp apa munkahelye, kívül a városon, és az utolsó pár megállónál már szinte csak szüleim és a két gyermekem az utasa. Így aztán lehet ismerkedni! A buszvezetőről kiderült, hogy eredeti végzettsége szerint pedagógus(...), nagyon érti a gyermekek nyelvét. Így aztán hamar barátságot kötött az én két nagyobb gyermekemmel is, akik az utazás végét már a sofórfülke közelében töltik, és a buszmegállók előtt meg van nekik engedve, hogy megnyomják az ajtót kinyitó gombokat, amiből van kétféle is, így hálisten ezen sem kell összeveszni, hogy melyik melyiket nyomja meg  - pirosat Adrika, zöldet Andor (lányos szín, fiús szín). Sőt, ha a végállomáshoz érve nem kellene szinte azonnal visszafordulnia a busznak, lenne pár perc, akkor még a vezetést is megengedné nekik a jószívű és igazán gyerekbarát sofőr bácsi.

Örüljünk vagy ne hogy nem maradt pedagóguspályán?