Vasárnapra terveztük Andor szülinapját megünnepelni, majdnem össze is jött, hogy együtt legyünk, nagyszülőkkel -  keresztszülőkkel, de sajnos egy kis betegség közbejött a keresztszüleinél, így velük talán jövő héten ünneplünk.

Igazán jól sikerült kis összejövetel volt, ünnepelt szinte minden várt ajándékát megkapta, (valamit azért Jézuskának is illik hoznia...), finom ebéd, finom torta (nem én sütöttem), jó hangulat, nagy beszélgetések, autózás, star wars kard, Bionicle robot - csak úgy nagyjából ezek voltak a délután-est jellemzői.

"Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog az első gyertyaláng.
Karácsonyt várva lázban a Föld
Isten gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!"

A születésnapi tortával szinte egyidőben meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját is, koszorú szintén nem saját készítésű, bár a gyertyát én adtam hozzá, a gyertya pedig évekkel ezelőtti ajándék. Andort mikor hazahoztuk  a kórházból 4 naposan, aznap volt a névnapja is és aznap volt advent első vasárnapja, 6 évvel ezelőtt. 

G. mama és a dédi másnap is velünk volt még, gyerekeknek persze iskola-ovi, de ezután a kellemetlenség után kellemes program következett, családi advent a Piac utcán. Debrecen belvárosa nagyon szép ilyenkor, nekem legalábbis nagyon tetszik. A Nagytemplom előtti térre érve meglepődtünk, hogy milyen sokan mennek a templomba, az ugyanis nem nagyon szokott nyitva lenni a látogatók előtt (szégyen vagy nem, férjem 15 éve él itt a városban, de belülről még nem látta városunk fő nevezetességét, igaz hithű katolikus, de azért na.) Szóval a rengeteg ember láttán eszünkbe jutott be kellene menni, de aztán mégsem tettük, másnap olvastam a helyi megyei lapban, hogy Szekeres Adrien koncert volt.

Tehát a főtér nagyon szép volt, adventi kirakodóvásár sem volt bóvli, valahogy pár éve az tűnt fel, hogy szinte minden pavilonban gyertyások vannak, most ez nem volt annyira jellemző. Mint minden ilyen vásár jellegú dologhoz, az evés is hozzátartozik, végre sikerült igazi faszénen sütött kürtőskalácsot ennem, csak azt nem tudom ezek után hogy fog ízleni a másik, amit eddig ismertem és imádtam,. Másik gasztronómiai élmény a kenyérlángos volt - ezt pár éve megpróbáltam házilag elkészíteni, elfogyott, finom is volt, bár jobban hasonlított egy félresikerült pizzához (az enyémről van szó). Fényképezőgépet természetesen nem vittünk, így nem tudom rosszul sikerült képekkel illusztrálni a koraesti  kikapcsolódásunkat.

Tegnapi nap, kedd, kötelező oltásra vittem Andort. Mindig van valami újítás, tavaly Adrikánál még nem volt 6 évesen státuszvizsgálat, most megint van, csatolni kell majd az iskolai jelentkezőhöz. Mérések eredménye: 118 cm, 21 kg, Adrika most augusztusi 7 éves eredménye hasonló. Kicsi problémánk van, Andornál még mindig nem tudni, hogy balkezes vagy jobbkezes, itt most javasolta a védőnő-doktornő, hogy a nevelési tanácsadóval vegyük fel a kapcsolatot, ott szakemberek speciális gyakorlatokkal ezt könnyen kiszűrik, szeptembertől mire iskolás lesz, jó lenne a dolog végére járni, mert nagy hátránnyal indulhat ha nem tudjuk melyik is a domináns kéz.

Adventi naptárból is előkerült a régbevált, édességgel zsúfolt lesz, előrelátó módon csak 2-3 napra előre teszem bele a zsákokba a nassot. Bár Áronunkat, aki egyébként szereti a csokit, egyelőre a naptár alján található harang köti le.

Adrikáék tegnap az iskolával a Lovardában voltak, Oroszlánkirály musicalt nézték. No a lányom bátrabb, mint a szülei: színpadra termett. Műsor előtt ugyanis Mikulás bácsi jelent meg, lehetett színpadra menni, énekelni neki, és az én lányom ment is és énekelt is. Be kellett mutatkoznia, hmm, lehet hallunk még róla. Lehettek pedig párszázan, a Lovarda befogadóképességét ismerve. Irigylem hogy még nem lámpalázas. Pár éve még az oviban az anyák napi ünnepségen is elfordult és a padlót nézte versmondás közben, most meg másodmagával énekelget tömeg előtt (na persze ha énekesnő szeretne lenni).