"Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!"

A karácsony közeledtét, adventet szombat délelőtt egy családi fodrászat után (ahol meg lettünk nyírva...) Andor ovijában töltöttük, hagyományos adventi családi délelőtt volt. Először kis műsort adtak ovisok, óvó nénik, majd megkezdődött a kreatív játszóház, ahol ünnepi díszeket készítettünk együtt - tavalyihoz hasonlóan. Aztán az elkészített dolgokat itthon megfelelő helyre tettük, ablakba, asztalra, mit hová kellett. Van ami majd a fára kerül, illetve van ami már elfogyott - ugyanis mézeskalácsot is lehetett díszíteni.

Tegnap pedig újra családi gyertyagyújtás volt, kilencen ültük körül az adventi koszorút - vendégeink Andort köszöntötték születésnapja alkalmából, kicsit megkésve, de ilyen ez a tél, vírusok és betegségek tarkítják...Nagyon kellemes néhány óra volt, közel egykorú unokatestvérek játszanak ilyenkor együtt, mi felnőttek pedig próbálunk megszólalni mellettük. De nagyon jó volt a közös gyertyagyújtás, valahogy megerősödik az érzés, hogy a család a legfontosabb. Karácsonykor viszont nem találkozunk, így még inkább öröm volt tegnap együtt lenni.

A héten minden ajándék be lett csomagolva, még mindig azzal a kis kivétellel, hogy Andorkáék még nem kapták meg a fényképeket, amiket rendeltünk utóhívásra. De ha az megérkezik, akkor tényleg minden együtt lesz. A születésnapok ünneplései azért meggyorsították a nagy ünnepi takarítást is, lassan már tényleg nem sok készülnivaló lesz. Amint megkezdődik a téli szünet - idén Adrikának legkésőbb, 21-én még megy, meg is van sértődve, mert Apa is hamarabb lesz szabin - sütünk együtt mézeskalácsot, a többi főzés-sütés pedig az én dolgom.

De ez már a negyedik gyertya története lesz.