Talán nem sértek levéltitkot, ha olyan levélből idézek, amit én írtam két évvel ezelőtt (valamikor február 25-29 között) egy kedves kolleganőmnek Zsuzsa napi köszöntés után -  szülés előtt. Természetesen e-mailről van szó és valahogy azért maradt meg ez a levél, mert csatolt fileként küldtem, aztán nem volt szívem kitörölni, hisz a terhesség végi-szülés előtti hangulatomról nagyon szép emlék.

A levélírás dátuma adott, mert megemlítem benne, hogy jövő hét péntekre várom a babát, ami március 7-e volt. (a 40 hét aznap telt le, de a szökőév miatt 8-ra vagyok kiírva).

Mi történt akkortájt velünk/velem?

Említem, hogy hetekkel ezelőtt nagyon köhögtem, de hiába ittam a sok mézes-citromos-hársfateát, nem hatott, maradt az antibiotikum. A természetes módszernek is volt káros következménye: felment a sok méztől a cukrom, amire vigyáznom kellett, mert terhességi diabéteszem volt - mindháromszor. Asszisztens javasolta hogy mézet ne, csak citromot, ami pedig az epémnek nem tett jót - terhesség alatt derült fény egy 4D-s Uh alkalmával, hogy epekövem van. És persze veseköveket is ürítettem rendszeresen, így alig volt étel amit nyugodt szívvel ehettem a diabétesz-vesekő-epekő hármas mellett.

Betöltött 38 hét elteltével teljesen zárt méhszáj, 3045 g-ra becsült magzati súly volt,(37 hetes UH-on)  az orvosom a 10-vel kezdődő hétre tippelte a szülést (bejött!).

Takarítási lázban égtem, ez minden kismamának ismerős, nevezhetjük fészekrakási ösztönnek is, bár az már hamarabb is tombolt...

Untam a sok változást ami ez alatt a terhesség alatt következett be az egészségügy terén. Átköltözött a nőgyógyászati rendelő egy másik épületbe, időközben a gyermekszemészet is,  a belgyógyászat, az első UH-ért amikor megállapítódott hogy igen kismama vagyok még fizettem vizitdíjat.

(ekkor még nem derült ki, csak a betöltött 39. héten, hogy magas lett a vérnyomásom is, 39+4-nél még rámkötöttek egy napra egy vérnyomásmérő készüléket is, bár mindenki azt javasolta legjobb lenne megszülnöm, Áronomnak esze ágában nem volt ennek bármiféle jelét mutatni).

A szülés hónapjában alakult át a családtámogatási rendszer, vagyis hogy mit honnan kapunk majd, addig mindent a munkahelyen intéztünk, de itt bejött a képbe az Államkincstár is. Nagyon untam már a sok változást az első két terhességhez képest. (ez azóta is sok mindenben így van, hogy az első két gyermeknél még így volt, a harmadiknál máshogy, pl. oltási rend változott)

Természetesen megemlítem a levélben, hogy a gyerekek hogyan állnak a pici baba (így nevezik a pocaklakót) ügyhöz, miként várják. És most itt egy kis gyerekszáj jön ismét.

-Adrika aki mindent rajzol, lerajzolja a családot olyan részletességgel, hogy anya sétáltatja a picibabát babakocsival ("ezek a foltok a járdán pocsolyák") illetve apa fürdeti a pici babát ("apa pólója festékes azért vannak barna foltok ide rajzolva"). Rajzokról meg kell említeni, hogy apa munkatársa állapítja meg, hogy kisfiunk lesz, ugyanis olyan hajat rajzol a babának, mint apáé és Andoré, tehát a fiúké a családban,  a lányoknak meg másfélét.

 - Aktuális paráimra a gyerekek is rátesznek egy lapáttal. 32 hetesen épp a faros a baba volt a parám, persze alaptalanul, erre Adrika lerajzolta anya hasában a kisbabát persze fejjel felfelé, honnan is tudta volna, hogy nem így kell. Tetszett a rajz, csak a frász kerülgetett ha a farfekvésű babára néztem...

- 35 hetesen a koraszüléstől féltem. Erre izgatott lányom megkérdi: anya mikor is születik meg a kisbaba, egy vagy 2 hét múlva? NEM! 5!!!! Volt a gyors válaszom...

 -Andorka bemutatkozik a pocaklakónak: Szia, én G.Andor vagyok és én vagyok a te (nagy és okos)bátyád!

 - Sehány éves kisleány könyvben praktikus válasz arra a kérdésre, hogy hogyan bújik ki a kisbaba anya hasából: van egy nyílás az anya testén és azon keresztül. Szerencsére ennél több nem is izgatta őket, de Adrika azért egyszer mégis elgondolkozott rajta: "anya én már nem emlékszem arra, hogy amikor a hasadban voltam, hogyan  találtam meg azt a nyílást, amin ki kell bújni" (azzal nem is zavartam össze, hogy a császármetszés miatt erre nem is emlékezhet).

Mosolyogva olvasom el mindig ezt a levelet és örülök, hogy megtaláltam a gépünkön, szép emlékeket hoz vissza.