Régen jelentkeztem már igazi összefoglalóval, már ami Áronunk fejlődését, napjait jelenti.

Rég várt igazi tavaszi jó idő minket is a szabadba csábít, Áront különösen, ő egyébként születése óta igazi kinti gyerek, csecsemőként is többórás alvásait a teraszon intézte, később is ha azt akartam, hogy aludjon napközben sokszor csak a babakocsi jelentett megoldást  - vagy a kinti levegő? Tehát e téren nem nagy a változás, Áron szeret kinn lenni a szabadban, és már egyedül is kiengedem a teraszra, udvarra, ahol motorozik, homokot lapátol, jár-kel, krétával a táblára firkál vagy zakatolavonatozik. És mindent felfedez. És folyton valami baleset is éri, igen,  a homlokán, képet nem is mellékelek, mert nem készült róla, maradjunk annyiban az apja azt mondta ilyet még nem látott (mint a káposztalevél, folt hátán folt).

Kinn is vagyunk, benn is vagyunk, benn pedig autózás, zenehallgatás és könyvnézegetés illetve mesefilmnézés a divat. Autóknál rávetette magát Andorunk kedvenceire is, beleértve a Legókat és a Playmobilokat, de igazán mindenféle autó kedves. Például a héten apa kiküldetésben volt Nürnbergben, hozott neki kicsike kamiont, mielőtt Áronnak adta megkérdezett engem fog-e neki örülni, mondtam telitalálat és lőn igazam.

Kommunikációs probléma egyáltalán nincs, mindent mond, elmond, megmagyaráz. Kezdi megint akaratát érvényesíteni, dehát mi sem most jöttünk le a falvédőről, sőt a tesók sem, így gyakran hangzik el az  a mondat nálunk manapság, hogy Áron nem is sír, mert nincs könnye. Szelektív hallás jeleit már tapasztaljuk legkisebbünknél is, egyelőre még orvosoljuk, de már látszik lesznek itt is csaták. Alakul az egyénisége.

Beszéd...nem hasonlítgatunk, de mégis aggódunk ha valamit később csinál mint a tesók. Például felvételünk van arról, hogy Andor épp 21 hónaposan tízig számlol, de már akkor is kétségbe voltunk esve, hogy Adrika már mennyivel hamarabb tette ezt. Áron később kezdett számolni, de az élet mindenért kárpótol, ma már nemhogy magyarul de angolul is megteszi, egyúttal igazolja azt, hogy az ovis angolnak (ahová idén Andor tavaly pedig Adrika járt) volt valamiféle kis értelme.

Igaz a hír, hogy a nagyobb testvérektől lehet sokat tanulni, Andor mint igazi nagytesó gondoskodik arról, hogy nehogy az öccse lemaradjon az aktuális divatról, értem alatta hogy mondjuk Áronnak sem ismeretlen szó például a fémkard. Rettentő büszkék rá egyébként Adrika is és Andorka is, remélem így is marad sokáig.

Étvágy: változó, mostanában inkább kevesebbet eszik vagy válogatósabb, de továbbra is gyümölcs gyümölccsel, eszébe jut és bejelenti, hogy gyümölcssalátát kér, szerencsére van hozzá alapanyag itthon mindig, bőven. Rossz hír: imádja a csokit, képes arra a kérdésre hogy mit kérsz Áron (reggelire) azt a választ adni, hogy csotit. A kevesebb evés azt is jelenti, hogy elég a leves, második fogást nem kér (kérdés tőlem: Áron kérsz xy-t? Válasz: inkább nem).

Alvás: a napközbeni alvás egyre nehézkesebb, persze csak itthon, anyukámékhoz gyakorlatilag aludni jár, vagyis napközben több órát lenyom ott alvással. Szóval itthon a helyzet az, hogy nehézkes az aludni indulás. Többnyire az zajlik le, hogy lefektetem, otthagyom az ágyában, kijövök és hallom hogy játszik. Ha megyek megnézni már iszkol is az ágyába, és úgy tesz, mint aki rég az igazak álmát alussza. Ezt eljátszuk a lefektetéstől számított 10-20-30- 60 percig, de ha nagyon álmos nincs gond. Vagy jártunk már úgy, hogy kimaradt így az alvás mert annyi ideig húzta-halasztotta a nem elalvást, míg az uzsonnaidő alatt az etetőszékben elaludt, két falat közt. Az esti alvás is izgalmas, mióta nincs rács az ágyán gyakran előfordul, hogy köztünk köt ki az éjjel, ilyenkor fáradtsági szintemtől függően vagy visszakerül a saját szobájába, ágyába, vagy reggel eszmélek arra, hogy Áronunk köztünk aludt.

Egyébként önálló nagyon, szeret egyedül öltözni, kezet mosni, és meg is törli a kezét. Egyedül a szobatisztaság felé vezető úton álltunk meg kicsit, de hátha majd a tavasz -nyár (vagy ismét a nagytesó utánzása) hoz megoldást. A fürdőkádba hipp-hopp beszáll egyedül, szeret fürdeni, de melyik gyerek nem?

Még egy kis negativum, amit nem szeretek és mérgesek is vagyunk érte: dobálás, főleg az ételre vonatkozóan. Ha nem kéri egyszerűen lehajítja a földre, vagy az italt is kiborítja. Mivel ezzel a problémával is találkoztunk már így tudom, hogy elmúlik majd, csak kitartást igényel.

Míg írtam ezeket a sorokat eszembe jutott más is, amit persze már elfelejtettem. Még annyit megemlítek, hogy a humora nagyon egyedi (lesz), mi apával vagy úgy általában felnőttek körülötte nagyon sokat nevetünk rajta, hirtelen jött jópofa bemondásai vannak.

Ovis felvételéről nem hallottunk, nem valószínű, hogy sikerül, a leendő csoportban (mármint ahová jelentkeztünk) 2007-es születésű gyerekekből már 22 van, zöme fiú, a csoportlétszám 25 fő, ami valószínűleg így is fel lesz pumpolva 28-ra is.

És végül pár kép a gyümölcsfáinkról, pár hete készült képek ezek, javában virágzott a cseresznyefánk, reméljük tele lesz terméssel, gyümölcsevő legkisebbünk örömére.

És a kertművelés, gyümölcstermesztés, tojások keltetése immár a virtuális világban is zajlik nálunk, Cuckának köszönhetjük, aki volt olyan kedves és félszavamra meghívót küldött e játékokra. Két családtag van abszolut megfertőzve, már egy hete, naná, hogy egy nappal utánam már Adrika is kiskertész lázban égett.

 ui: eszembe is jutott, pedig ez a lényeg, hogy áronunk hetek óta nagyon anyás, ami éppen jól esik a lelkemnek. Viszont a szpoizásra is gőzerővel rászokott, pedig ebben az évben már csak a napi két szoptatást akartam tartani, néha már kellemetlen, de próbálkozom olyasmivel, hogy "alszik a cici" pl a délutáni altatásnál, nincs benne tejcsi, de hiába. Áron egyelőre erősebb akaratú mint én.