Hétfőn reggel az oviban kezdődött a napunk, matematika foglalkozáson vehettünk részt, nézőként. Tavaly Adrikáék foglalkozásán teljesen meg voltam lepve mennyi mindent tudnak, most olyan szemmel is igyekeztem nézni a feladatokat, hogy emlékszem az iskola első pár hetében milyen feladatok vannak.
Kezdődött egy olyan feladattal, hogy az óvónő gondolt egy számot,
megmondta a kisebbik és a nagyobbik szomszédját és ki kellett találni melyik számra gondolt és megmondani, hogy páros vagy páratlan számról van szó. Majd mondani kellett a kitalált számtól vagy nagyobbat vagy isebbet attól függően mit kért óvónő, de néha a kitalált számmal megegyezőt kellett mondani. A következő feladatnál mindenkinek volt egy rajza, ami körből, négyzetből, háromszögekből állt és a logikai készlet darabjaival le kellett fedni az ábrát.
Majd volt olyan feladat hogy egy tálkába kellett annyi játékfigurát (nyuszi) tenni, amennyit óvónéni tapsolt, vagy dobbantott a lábával. A végén meg kellett számolni mennyi nyuszi van és a további feladatoknál 10 nyuszi szerepelt, ezeket kellett két (később 3) bokorban egyenlően elosztani, majd áthelyezni úgy hogy ne legyenek egyenlőek, közben a bokrok közé kirakni a megfelelő relációs jelet.
Volt olyan feladat is, hogy ellentétpárokat kellett mondani.
A bemutatkozó foglalkozás után pedig az anyukákat köszöntötték fel rövid kis műsorral a gyerekek.
Másnap pedig Adrikáéknál volt anyák napi műsor. Nagyon érdekes volt, ez volt az első olyan műsor ahol mint iskolást láttam a lányomat. Érdekes a sok ismert vers mennyire megható tud még mindig lenni, nem lehet ezt megszokni, hiába hallottam már többször is némelyiket, mégis már az első percben sírtam - és gyakorlatilag a műsor végéig.
Előadtak egy kis mesét is (A só), amit márciusban az iskolában egy versenyre készülve gyakoroltak és akkor a 4 elsős osztály közül ők lettek a legjobbak. A mese végén kis néptáncbemutató is volt, egyik tanítónénijük tanította be, a másik tanítónő pedig jónéhány meglepetés fényképekkel készült, amit az elmúlt hónapokban készített az osztályról.
Utolsó kommentek