Egész kicsi gyerek korom óta (másfél év körüli voltam, mikor az lettem) szemüveges vagyok.

Megszoktam, szeretem, bár voltak korszakaim, mikor utáltam, hogy szemüvegem van, de  már igazán megszoktam, hiányzik ha nincs rajtam. Nem túl erős dioptriájú, ha nincs rajtam akkor is látok, de hiányzik.

De ennél nagyobb gondom sosem legyen!

Ma Debrecenben az egyik bevásárlóközpontban  érdekes kiállításon vettem részt. Egy Sötét Szoba van felállítva, amelyben bárki aki kipróbálja megtapasztalhatja milyen érzés gyengénlátóként, (vakként) élni. Egy nekünk mindennapi dolgot egy sima hétköznapi bevásárlást próbálhattam ki, persze úgy hogy az elsötétített helyiségben semmit nem láttam. Egy kísérő segítségével mentem végig a nagyjából negyedórányi "pályán". A hétköznapi életben használatos élelmiszerek, vegyi dolgok, háztartási kellékek voltak kitéve, tapintás, szaglás útján kellett felismerni a dolgokat.

Ami segítség volt, hogy egy asztalon azonos csoportbeli dolgok voltak, mint ahogy a polcokon is árufajtánként vannak elhelyezve, így például a fogkefe után ahogy megfogtam egy fogkrémes tubust rögtön tudtam arról van szó, nem pedig mondjuk egy tubusos mustárról. Nem mindent ismertem fel, érdekes egyébként, hogy amiket tényleg naponta használunk sem mindig volt egyértelmű mi is az vajon?

Nem sikerült rájönnöm hogy hogyan különböztethető meg a szénsavas ásványvíz a szénsavmentestől - miután nagy boldogan felismertem, hogy ásványvizes palackot szorongatok (gondolom ezt hívják szakmai ártalomnak, persze a segítő mondat első szavánál már tudtam...).

A vásárlás végén fizetni is kell, néhány pénzérme volt a "kasszában" 30 forintot kellett volna kiválogatnom, hát nem sikerült...

Kb. negyedóráig voltam benn, nagyon sok volt, az első 5 perc nem telt el, már hiányzott, hogy nem látok, de ez nem azt jelenti, hogy unalmas lett volna végigmenni a vakpróbán.

Örülök, hogy kipróbáltam. Más szemmel látom a világot.

.