Megint egy hóforduló, egy félévforduló.

Hogy miket tud, miket csinál, miket mond már nem újdonság. Ami mostanában van és kicsit sok, az a makacssága, a dacossága, hogy sír, ha nem az ő akarata érvényesül, hogy még mindig nem tudom hányadán is állunk a szobatisztasággal. Ugyanis épp 3 hónapja jelentettem ki, hogy egyik napról a másikra szobatiszta lett. Persze ez volt nyaralás előtt, tudtam ennyivel nem ússzuk meg, illetve még a nagydolgok hátra voltak. Aztán itthon rendeződtek a dolgok, de ismét utazás jött közbe, majd ez a hideg, esős nyár. Nem tudom ezzel függ-e össze, vagy a dackorszakkal, de már nem merem kijelenteni, hogy szobatiszta. Csak ha kedve tartja. Nagydolgokkal teljesen rendben vagyunk, pisilés, ahogy tetszik. Vannak napok, mikor semmi gond, van, hogy egy nap akár az összes nadrágja áldozat lesz. Az utcán bezzeg mindenki szeme láttára pisil, hadd lássák, ő milyen ügyes, a házban aztán mikor hogy esik. Ahogy esik. Ha esős napunk van, akkor esélytelen a próbálkozás, ha szép napos idő, mint most, akkor teljes a rend. (pavlovi reflex? csöpögést hallunk, becsöpögünk? ki tudja???). Bilikönyv és társai esélytelen, mindent tud, mindent ért, csak szerintünk (szülők, nagyszülők) dacol. Hogy mit csináljak? Nem tudom. Sokadjára jelentem ki, hogy harmadik gyerek is tud újat mutatni, hogy ha más mondaná ezt könnyen tanácsolnám, hogy várjon még, türelem, nem így megy suliba, nem így fog megnősülni...De most tanácstalan vagyok, mert a miénkről van szó.

Egyébként tündéri kis pofa, még mindig azt mondom, hogy a legjobban ő nevettet meg minket, hogy nagyon szeretnivaló, édes, értelmes, ügyes, segítőkész,  a megfigyelőképessége előtt le a kalappal, én még ilyet nem láttam, hogy valakinek ez ennyire jó legyen.

Az alvása mostanában nagyon jó, voltak hónapok mikor a délutáni altatás külön program volt, az esti is, most sima az ügy (kopp-kopp), csak néhanapján megy a délutáni altatás nehezen, mikor mindenképp játszani szeretne. Még mindig nagyon kinti gyerek, minden percet, alkalmat megragad, hogy kinn lehessen, tekerjen, jó ez így, étvágya nagyon jó. Most fedezett fel magának egy kék babakanalat, amiből már kinőtt, de most mindent azzal eszik, mindegy, hogy leves vagy joghurt. Gyümölcsevésben még mindig verhetetlen, annyira, hogy volt már rá példa, hogy azt mondtuk, hogy elég - holott a gyümölcstermésünk meghaladja szinte a fogyasztásunkat, tehát még ezzel sem lenne gond, egyszerűen csak a hasfájástól féltjük...

Játék...autó, autó, autó, motor, dupló, terepjáró, puzzlekönyv. És a biciklizés, de ezt már írtam.

És a zenehallgatás. Barátnőmtől kapott Kolompos cd rongyosra hallgatva, lindás (refrénben: szederinda rinda) dal ezerszer úgy naponta, táncol rá, táncolnak vele a tesók, az nagyon édes, jó nézni. Mondjuk eljutottunk odáig, hogy mi már unjuk ugyanazt hallgatni, de kétésfelesünk még nem.

Andorral nagy haverok, bár már veszekedtek is. (Muszáj leírnom, pedig nem szép. Hétvégén Andor lehülyézte az öccsét. Válasz: nem vagyok hülye. Ez így ment párszor, mire végül visszavágott Áron: Te vagy a hülye! - azért nehéz volt nem nevetni).

Tévénézés még nem köti le, de a múlt héten már tapasztaltam, hogy be tudja tenni a dvd-t, be is kapcsolta, csak már a menükiválasztásnál nem tudta elindítani. Egyébként a babásat szereti nézni, vagyis az ő eddigi életükről készült videókat. Ezt viszont én sem unom.